Elnökasszony, ön a napokban találkozott Michael Glos német gazdasági miniszterrel, és ezt követően kijelentette, hogy Magyarország tanulhat a német gazdaságpolitikából. Mik azok a németországi lépések, gazdaságpolitikai intézkedések, amelyek nálunk is alkalmazhatóak lennének?

A közvetlen adaptációban konzervatív politikusként nem hiszek, ugyanakkor meg kell vizsgálni a németországi folyamatok eredményességét, és ezek szellemében hasonló lépéseket tenni. Azt láttam például, hogy az államháztartási hiány visszaszorításának több olyan eszközét alkalmazták ott, amelyek az állami kiadások csökkentésére irányultak: ilyen például a különféle szubvenciók megszüntetése. Megemelték az áfakulcsokat is, 16-ról 19 százalékra. Figyelembe vették a társadalom demográfiai változásait – egyre több nyugdíjat igénylő idős ember van Németországban, miközben egyre kevesebb a nyugdíjjárulékot befizető fiatal –, és ezért a nyugdíj-ellátórendszer megváltoztatásába kezdtek. Ennek keretében döntés született a nyugdíj megadóztatásáról, és a nyugdíjkorhatár 65-ről fokozatosan 67 évre történő felemeléséről, és visszaszorították egyúttal a korengedményes nyugdíjba vonulás lehetőségeit. S meg is valósult Merkel kormányprogramban ígért célkitűzése, 5 millióról 3,4 millióra csökkent a munkanélküliek száma, ami egyben azt is jelzi, hogy nőtt a gazdaság versenyképessége, illetve új munkahelyek jöttek létre.

Az MDF is próbálkozott gazdasági reformokkal. Az önök által kidolgozott Nemzeti Adószabadság Program 18 százalékos adókulcsot irányoz elő, és megszünteti az örökösödési adót. Hol tart most ez a program?

Kezemben tartom épp azt a törvénytervezetet, amely megszünteti az öröklési illetéket, avagy haláladót. Abban egyetértés alakult ki a parlamenti pártok között, hogy nem teljes körűen, hanem fel- és lemenők, házastársak, testvérek vonatkozásában, egy elfogadható vagyonnagyság erejéig – ami az én javaslatomban egy örökösre jutó 18 millió forint értékű vagyont jelent – kell megszüntetni a haláladót. A jelenlegi hatályos szabályok szerint a 18 milliós határig az általános illeték mértéke 11 és 21 százalék között van, míg a második örökösi kategóriába tartozó unokák, nagyszülők esetében 15 és 30 százalék között. Bízom benne, hogy a jövő héten egyetértésre jutunk a többi frakcióval, és ez a tervezet nem az MDF javaslataként, hanem az öt párt közös indítványaként kerül elfogadásra.

Miért lehet hatékony az önök tervezete, milyen hatásokkal számolnak?

Az Adószabadság-programunk egyben új társadalmi szerződést is meghirdet. Ennek értelmében az országgyűlést betartható és kifizethető adótörvényekre köteleznénk, cserébe pedig az állampolgárok teljesítenék a rájuk rótt adózási kötelezettségeket. Erre szükség is van, hiszen hazánk az elvonásoktól leginkább terhelt ország az OECD-tagok közül, és ez már fojtogatja a gazdasági növekedésünket és a középosztályt is. Mi egy következetes, adócsökkentő programot tettünk az asztalra, aminek része az egykulcsos adó, és a költségvetésnek bevételt jelentő, a további adókikerülés ellen ható adóamnesztia is. Ez utóbbi a korábbi adóvisszaélésekre vonatkozik, nem pedig egyéb bűncselekményekre. Programunk célja az is, hogy ne az élőmunkát, a munkabért terhelje elsősorban az adó, hanem lélegzethez kellene juttatni a munkavállalókat, és inkább a fogyasztási adókra kell a hangsúlyt áthelyezni. Ezért javasoljuk az ÁFA megváltoztatását: például az alapvető élelmiszerek ÁFÁ-ját 12 százalékban határozzuk meg, ezzel is segítve a valóban rászoruló embereket. Ezt segítené az „adófésű”: a jelenlegi 55 különféle adónemet meg kell tizedelni, ügyelve arra, hogy egy-egy adókategória adminisztrációs költségei ne lépjék túl a bevétel nagyságát. További tervünk, hogy a segélyrendszert is megújítsuk: a segélyekért cserébe várjunk el valós munkát.

Egy másik felvetésük volt a Tiszta Kezek Hivatalának létrehozása. Mi a helyzet az önök korrupcióelleni stratégiájával?

Miután javaslatot tettünk a Tiszta Kezek Hivatalának felállítására, a kormány létre is hozta hasonló szerepkörrel az Antikorrupciós Testületet, ami viszont komolytalannak tekinthető, mivel nyolcmilliós keretből kell gazdálkodni. Azóta hírét sem hallottuk tevékenységüknek, nem véletlenül. Nevetséges összegből ugyanis nem lehet országos kiterjedésű munkát végezni, ez egy látszattestület lett. A nemzetközi szervezetek azonban új szabályozás kidolgozására kötelezték hazánkat, Draskovics Tibor a minap be is mutatta azt a korrupcióellenes stratégiát, amelyet decemberig kellett volna a kormánynak megalkotni. Az általam látott tervezett elvileg lehetőséget adhat majd arra, hogy pozitívan változzon a korrupciós indexünk, és a közbeszerzéseken évente elfolyó sok száz milliós tételeknek megálljt lehessen parancsolni. Ez azonban még csak terv, hogy mikor lesz ebből konkrét cselekvés, kérdéses. Ezt sürgettem én is a miniszter úrnál, hiszen évente körülbelül 300 milliárdnyi közpénzt tűnik el nyomtalanul.

Térjünk át a napi politikára! Mennyire látja működőképesnek a kisebbségi kormányzást? Mik az első kézből szerzett parlamenti tapasztalatai?

Az elmúlt pár napban kétségbeesett kármentésnek voltunk szemtanúi: az egykori koalíciós pártok hat éves, közös kormányzásuk után látványos romeltakarításba kezdtek. Azon versengenek, hogy ki tud gyorsabban és többet lebontani hat év eleve hibás kormányzati munkájából. Kóka János most állt elő egy olyan adócsomaggal, amely eltörölné a 4 százalékos szolidaritási adót, amit egyébként ők hoztak be a Parlamentbe és szavaztak meg. A pártelnök úr javaslatot tett az állami kiadások sok százmilliárdos csökkentésére, ezt is most, egynapos ellenzékből. A minap pedig Székely Tamás egészségügyi miniszter nyilatkozatával szembesülhettünk, amely szerint a torzszülött egészségbiztosítási törvényt vissza kell vonni. Amelyet az egészségügyi bizottságban ülő szabaddemokrata képviselő lelkesen támogatott, a minisztert pedig megszavazta. Mind miniszter, mind a szabaddemokrata politikus beismerte tehát, hogy az utóbbi években elhibázott volt a kormányzati egészségpolitika, miközben az egészségügy presztízsének visszaállítását, a betegek és a szakmai szervezetek bevonását nevezték szükséges következő lépésnek. Mi, az MDF, kezdetek óta épp ezt, a szakmai szervezetekkel való egyeztetést hiányoltuk.

Kitölti a kormány a ciklust? Mennyire várható érdemi munka a következő időkben?

A kisebbségi kormány azért jött létre, mert mára a Parlament többsége deklarálta, hogy nem ért egyet a kormánnyal. Innentől kezdve a kormányon maradt szocialisták foglyai a többi képviselőcsoportnak. Annyiban lesz kormányzás, amennyiben a szocialisták hajlandóak befogadni más pártok véleményét, politikai értékeit és akaratát. És ott van még a Parlament sötét lova, az SZDSZ. Ha lenne Magyarországon fogadóiroda-rendszer, valószínűleg az SZDSZ-re az alábbi, senki által nem ismert kimenetelű kérdésekben lehetne fogadni: 1) Az SZDSZ kormányon maradt, vagy ellenzékben van; azaz egy óriási színjátékot látunk, vagy sem. 2) Az SZDSZ visszahívja-e az állami állásokba delegált embereit, vagy sem – hamár ellenzéknek nevezve magát kimenekült a kormányzás felelőssége alól. 3) Az SZDSZ-nek mi a véleménye a 2009-es költségvetés megszavazásáról: igennel, vagy nemmel fog-e szavazni abban a kérdésben, amely minden épeszű országban azt kérdést dönti el, hogy kormánypárti, vagy ellenzéki politikus lesz valaki a következő gazdálkodási évben. A költségvetési szavazás ugyanis nem egy egyszeri aktus, hanem egy egész éves felelősséggel jár, annak végrehajtását felügyelve…Visszatérve a kérdésére: a kezdeti romeltakarítás után úgy látom, hogy a kisebbségi kormány érdemi munkára képtelen és alkalmatlan. Jogilag kitölthetik az elkövetkező két évet, de az ország számára értelmes kormányzásnak nincs esélye. Ha az MSZP-kormány nem tud legalább egy évre szerződéssel, előre kiszámíthatóan megállapodást kötni egy ellenzéki párttal – ami csak az SZDSZ lehet a hat éves kényszerítő körülmény miatt – akkor nincs tervezhetőség, akkor nem működik a kormány, nem tudnak törvényeket hozni, és értelmes politikai vitákat folytatni a parlamentben. Ám még nem késő! 206 ember vállalta 2006-ban a kormányzati felelősséget négy évre. Ez a 206 ember még mindig elegendő ahhoz, hogy új miniszterelnökkel, új kormányprogrammal hitet és lendületet adjon a magyar gazdaságnak, amely ma a bányászbéka-perspektívában van. 1 százalék körüli gazdasági növekedéssel, 10 éve nem látott munkanélküliséggel, növekvő inflációval. Az ő felelősségük az, hogy értelmesen kitöltsék a következő két évet. Magyarország ideje drága arra, hogy ha hat év alatt a nagy reformokat nem vitték véghez, újabb két évet agóniában töltsük. Tennivaló pedig bőven lenne: új adótörvényt, új gazdaságélénkítő programokat kell alkotni, hogy felzárkózhassunk saját térségünkhöz.