Mészáros Ági kilencven éves lenne

Nagyon hamar megismerkedett a világot jelentő deszkákkal, lévén nevelőapja a helyi színház szabója. Kereskedelmi pályára szánták, de ő már tizenöt esztendősen a tánckar egyik tagja volt Kiskunfélegyházán, 1936-ban innen szerződtette a szegedi direktor, Sziklai Jenő. A szakmát sohasem tanulta, Szegeden vált színésznővé. 1939-ben Németh Antal szerződtette a budapesti Nemzeti Színházhoz, amelynek 1983-ig egyik vezető művésze volt.

Első nagy sikerét Dario Niccodemi A tacskó című darabjában aratta, aztán naiva- és jellemszerepeket formált meg mély ábrázolókészséggel, kifejező beszéddel, természetes humorral. Temperamentumos, természetes egyszerűségű, könnyed játékának számos Shakespeare-vígjátékban tapsolhatott a közönség. Emlékezetes alakításai közé tartozott Puck (Szentivánéji álom), Beatrice (Sok hűhó semmiért), Viola (Vízkereszt). A magyar irodalom klasszikusai közül életre keltette Kosztolányi Édes Annáját, Mikszáth A Noszty fiú esete Tóth Marival címszerepét. Egyik legkiemelkedőbb alakítása volt Móricz Zsigmond Úri muri című drámájának Rozikája, Gellért Endre rendezésében. A világirodalom olyan gyöngyszemeiben is sikerrel szerepelt, mint Shaw: Warrenné mestersége (Vivie), Csehov: Ványa bácsi (Szonja), Moliére: Tartuffe (Dorine), Dandin György (Angyalka).

1940-ben állt először felvevőgép elé, első igazi nagy sikere Juhos Marika volt az államosított magyar filmgyártás első, nemzetközileg is elismert alkotásában, az 1948-ban készült Talpalatnyi földben. Az 1949-ben forgatott Úri muriban Rozikaként megismételte kiváló színpadi alakítását. Sokszínű tehetségét bizonyította a Mágnás Miska harsány szobalányaként és a Simon Menyhért születése (1954) drámai erejű hősnőjeként. A hatvanas évektől a Puskák és galambokban, a Holdudvarban, Szabó István Tűzoltó utca 25. és Budapesti mesék című filmjeiben láthatta a közönség.

1956 után pályájának íve megtört. Az októberi események hatása alatt tett nevezetes nyilatkozatában kijelentette: addig nem lép színpadra, amíg a szovjet csapatok az országban vannak. Ennek meglett a következménye: a Major Tamás vezette Nemzeti Színházban kegyvesztett lett, teljesen ugyan nem mellőzték, de sokkal kevesebbet foglalkoztatták, ez jelentősen hozzájárult egészségi állapotának megromlásához. Hosszú betegség után 1989. március 8-án halt meg. Ahhoz a nagy színésznemzedékhez tartozott, amely tisztában volt azzal, hogy a színészet hit, magatartás és sors is egyszersmind. Művészi munkáját 1950-ben és 1954-ben Kossuth-díjjal ismerték el, 1950-ben érdemes, 1953-ban kiváló művész lett. Lánya Voith Ági Jászai Mari-díjas színésznő, a honi színművészet jeles alakja.