Mint rámutatott, nem lehet előrelátni azokat a problémákat, amelyek két ember, két család, két közösség között megjelenhetnek. "Ezért én már gondolatban kezdem építeni azt a hidat, amely még nem látható" - mondta a szerző.

Hozzátette, hogy a hídépítésnek vannak erkölcsi vonatkozásai is. "Korunk problémája, hogy a barátságok, amelyek szintén hidak, érdekek mentén köttetnek, s nem a valódi emberi értékek közel azonos megítélésén alapulnak. Tehát globalizált világunkban az anyagi előnyök megszerzése felülír szinte mindent, ez a fejlett világ nagy veszélye. A Láthatatlan hidak tulajdonképp egy erkölcsi hidat is akar képezni az emberek között".

A tudós szemszögéből viszont a kutató gondolatilag megy át azokon a láthatatlan hidakon, amelyeket később tudományával felépít. Ezért az álmodozásért nagyon sokan elítélik a tudósokat, pedig bátorítani kellene a gondolati hídépítésre, mert ez a kutatás tulajdonképpeni lényege.

"Összekötni mindig nemesebb, mint szétválasztani. Párbeszédre kell törekedni, s nem perbeszédre. Valahol úgy érzem, küldetésem van, hogy építő jelleggel összekössek embereket, összekössek gondolatokat" - összegezte Vizi E. Szilveszter új kötete mondandóját.

A könyvben található interjúkban, cikkekben, tanulmányokban az agykutató-akadémikus arra keresi a választ - lehetséges-e jobb- és baloldali tudomány, s hogy lehet-e a Magyar Tudományos Akadémia a "politika ágyasa"? A szerző foglalkozik azzal, hogy eléggé megbecsülik-e Magyarországon a mindennél értékesebb nyersanyagot, az agy szürkeállományát, s azzal, hogy létezhet-e két tökéletesen egyforma ember a világon, vagy épp a különbözőségünk a demokrácia alapja.

Az MTA volt elnöke elemzi a magyarországi és európai demográfiai válság okait, s azt, hogy a korai halálozás jelentős része valóban lelki, mentális okokra vezethető-e vissza.

Vizi E. Szilveszter a náci orvosi kísérletek kapcsán foglalkozik azzal, hogy lehet-e bármivel is igazolni a kegyetlen orvosi kutatásokat, s hogy ezeknek van-e valamilyen tudományos értéke. A szerző meggyőződése szerint "a gyalázatos orvosetikai indító körülmények minden egyes esetben lehetetlenné tették, hogy komolyan vehető tudományos eredmények szülessenek. A tisztátalan szándékok nem tesznek lehetővé tiszta eredményeket".

A szerző ír a kábítószerekről, mint a "kreativitás mítoszáról és a rombolás valóságáról", foglalkozik a tudásalapú társadalommal, s a kötetből megtudható, hogy mire is tanít a sakk.