Az idén ötvenharmadszor megtartott - politikai szándék szülte, s eddig igen kevés nagy slágert, hosszú pályát befutó előadót produkáló - rendezvényben Szerbia egyfajta kitörési lehetőséget lát. Módot arra, hogy megmutassa: minden kirekesztettsége ellenére mégiscsak európai ország.
Ezért bocsátotta legnagyobb, koncertek és sportesemények megrendezésére alkalmas csarnokát az Eurosong rendelkezésére, s tett meg mindent azért, hogy a - három koncertestéből álló - monstre rendezvény körül ne legyen semmilyen fennakadás. Amennyiben hinni lehet a lelkes sajtóbeszámolóknak, ez eddig így is volt.
A verseny szerbiai megítélését jelzi, hogy Belgrád központjában, a városi tanács épülete előtt szombaton egy 7x5-méteres hatalmas kivetítőt állítanak fel - hadd lássák a döntőt azok is, akik nincsenek a helyszínen, nem ülnek a televízió előtt, hanem épp arra sétálnak. Ráadásul a lelkes nézőkkel teli helyszínt kétszer bekapcsolják az adásba.
Az Eurosong, amelyen 43 ország vesz részt, ráadásul üzlet. Becslések szerint 10-15 ezer embert vonzott Belgrádba, ami - bár önmagában nem nagy szám - a viszonylag szerény turistaforgalommal rendelkező városnak igen jól jött. Szállodáinak - a város méretéhez képest ezekből sincs sok - kihasználtsága 90 százalék fölé nőtt, ami mintegy 5 millió euró pluszbevételt jelent.
A magánszállások iránt is alaposan megnőtt a kereslet. A verseny helyszíne, a Belgrádi Aréna mellett napi 150 euróért is ki lehetett adni lakásokat. A jegyüzérek is kaszálnak: a második elődöntő előtt, amelyből a Magyarországot képviselő Csézy nem jutott tovább, 100 euróért árulták a szombati döntőre szóló belépőket, s ez az ár már csak emelkedni fog.
És mivel Szerbia egy játékos ország, a fogadóirodák sem maradnak ki az üzletből. A legnagyobb, a Meridijan például szépen keresett, mert jól becsülte meg a második elődöntőben Ukrajna, Svédország és Törökország esélyeit, s az ebből származó nyereségét csak kicsit csökkentette az, hogy Svájc és Bulgária esetében - befutónak jelölve őket - elszámolta magát.
