Sakálkölyköket a Szegedi Vadasparkban

Bár a XIX. század végén hazánkban kipusztultak, az utóbbi évtizedekben - a déli határ felől - újra megjelent Magyarországon a rókánál nagyobb, de a farkasnál jóval kisebb termetű kutyaféle ragadozó - tette hozzá a szakember.

A rendkívül leleményes, csapatban vadászó állatok jelenleg nem állnak védelem alatt Magyarországon, szerepük azonban nagyon fontos, hiszen a sakál hazánk egyik olyan csúcsragadozója, melynek állománya folyamatosan növekszik. Szeged környékén Ruzsa és Ásotthalom közelében is él már stabil populációjuk. Egyes helyeken - mint Somogyban - annyira elszaporodtak, hogy a kutatók már azt vizsgálják, milyen mértékben veszélyeztetik a vadállományt.

A Tisza-parti város állatkertjében már tavaly is neveltek föl sakálkölyköket, most azonban kifejezetten az emberek közelségéhez szoktatva nevelik föl a két május elején született egyedet. A vadaspark munkatársait kettős cél vezeti, egyrészt a tavaly Szegedre került sakálok csapatát növelhetik az adoptálással, másrészt az ember által nevelt, így szelíddé váló ragadozókat később látogatóknak is bemutathatják, akár a kifutójukon kívül is.

A sakálok könnyen szelídíthetők, ezért is gondolta a híres etológus, Konrad Lorenz, hogy a farkas mellett a sakál a házi kutyák őse. Utóbb a genetikai vizsgálatok nem igazolták ezt az elméletet. A sakálok jól idomíthatók, egyes országokban fegyver- és kábítószer keresésre is használják őket.