Balog Zoltán református lelkész, a Fidesz országgyűlési képviselője Németh Gézáról elmondta, hogy a hetvenes-nyolcvanas években személyes varázsa volt, tevékenysége pedig egyháztörténeti jelentőségű. Kiemelte, hogy teológusként "a hitbeli tisztaság iránti vágy és a reménységet fel nem adó magatartás" jellemezte. Megemlítette azt is, hogy többen nacionalizmussal vádolták a lelkipásztort, holott soha nem uszított gyűlöletre, nem beszélt lekezelően más népekről.

Szabó István, a Dunamelléki Református Egyházkerület püspöke rámutatott: a könyv megemlíti, hogy az állásából felfüggesztett lelkipásztor már harminc évvel ezelőtt vezetett cigánymissziót, tevékenységi körébe tartozott a határon túli magyarok lelkigondozása, a moldvai csángókkal való kapcsolatfelvétel és nyári táborok szervezése. Kitért arra is, hogy a hetvenes években Németh Géza az egyháztól teljesen független templomot szeretett volna építeni kis közössége számára, ugyanakkor 1990 után a szekták ellen éppolyan erőteljesen fellépett, mint a hivatalos egyházi vezetés.

Kovács Bálint nyugalmazott református lelkész egyebek mellett azt emelte ki Németh Géza munkásságából, hogy már akkor foglalkozott drogosokkal, amikor hivatalosan még sem az állam, sem az egyház nem tulajdonított ennek a kérdésnek nagy jelentőséget.

Németh Géza 1951-1956 között végezte a Református Teológiai Akadémiát, majd bekapcsolódott a Református Megújulási Mozgalomba. Az 1956-os forradalomban és szabadságharcban való részvételéért 1957-1958-ban internálták. 1958-tól Monoron, később Ócsán volt segédlelkész, a hatvanas években pedig Érden lelkészkedett. Tevékenységét illegálisan kellett folytatnia, miután 1971-ben megfosztották gyülekezetétől. A rendszerváltáskor rehabilitálták, ezután a Megbékélés Közössége ökumenikus mozgalom irodájának vezetője lett. Eközben a Magyarországi Református Egyház választmányi tagja volt, valamint az általa alapított Erdélyi Gyülekezetben tevékenykedett. Több könyvet írt, vallási, karitatív cikket, verset is megjelentetett. Németh Géza 1995-ben hunyt el.