Csütörtökön a Zöld Pardonban játszott a Belmondo, a koncert sikerének azért is volt jelentősége, mert sok új számot játszottak a fiúk, eredetileg lemezbemutatónak is tervezték ezt az időpontot, csak végül a koncert megelőzte a korong megjelenését. „Nagyon pozitív volt a fogadtatás (…) jól működtek elsőre a dalok, táncoltak rá az emberek, a dalok vége felé elkezdték énekelni velünk a refrént.”

Hogy nézel rám? címmel jelenik meg a napokban az új lemez. Mondhatnánk azt is, hogy akkora közönségérdeklődés előzte meg, hogy a magyar kiadók bestresszeltek, hogy nem tudják ennyi példányban kiadni, és ezért késik. Persze a viccet félretéve június közepén már tényleg megtalálható lesz az új Belmondo album (bár áprilisra tervezték) a boltok polcain.



Aki esetleg a Belmondot még csak a Jean-Paul keresztnévvel ellátott verzióban ismerné, annyit elárulhatunk a két vendég kilétéről, hogy Zolit a Nyersből, Bercit meg többek közt a Kowalsky meg a Vegából ismerhették már a Belmondo előtti időkből is. De nézzük, mit mondtak az új albumról a fiúk: „Az első lemeznek más volt a koncepciója, produceri (hangszerelési) szempontból is. Sokkal belmondósabb lesz ez a második lemez. Hasonlóan a Zoli szerzeményeiről van szó, amikhez közösen szóltunk hozzá.” Zoli hozzátette: „Az utóbbi egy évben annyira pozitívan változott számunkra a magyar zenei klíma, hogy nem kellett bevonni egy külsős fület, hogy megoldják, hogy játsszák kereskedelmi médiában is a dalainkat”

Berci továbbvitte a gondolatot: „Az underground műfajból próbáltunk meg elindulni egy olyan populárisabb irányba, de még nem kifejezetten pop irányba.(Zoli: hogy még tükörbe tudjunk nézni.) Nagyobb közönséget próbáltunk meg elérni a médián keresztül. Ez sikerült is, csak az a közönség, aki a médiára figyel, a koncerteket nem preferálja annyira.(…) Meg kellett találnunk újra a közönségünket. Rájöttünk arra, hogy nem kell kifejezetten rádióbarát hangszerelést gyártanunk”.

Zoli kerekítette le a történetet: "A koncertre járó közönséget nem lehet megfogni ilyen pillanatnyi dolgokkal, meg hirtelen nagy nyilvánossággal. Szépen be kell vezetni. Azért fognak megint eljönni Belmondo koncertre, mert az előző jól sikerült, és annak híre megy.”

Visszatérve a júniusban megjelenő lemezre, a Hogy nézel rám?-ra: az eredeti címe Tömegdiszkó lett volna. Azonban a kiadó véleménye szerint sokan ezt a diszkósok fikázásának értékelték volna. Persze tényleg van benne egy óvatos fricska. Amit már csak abból a tényből is kitalálhatunk, hogy a szövegekért Czutor Zoltán a felelős. Ő így fogalmazta meg esszészerűen a szövegvilág lényegét: „az egész lemez érzelmekről, meg viszonyokról szól, többnyire nő-férfi vagy a valóság és ember viszonylatában.”

Új lemezhez dukál egy új klip is. A Belmondo esetében ezt a szerepet a Rocksztár (Nem keresem) tölti be. A klipforgatás kapcsán szinte hihetetlen, de igaz, hogy egyetlen nap alatt sikerült leforgatniuk, ami már csak azért sem kis teljesítmény, mert 8 különböző helyszínen készült.
A fiúk elmondták, hogy nagyon profi, készséges és kreatív stábbal, és színészekkel dolgoztak együtt, és nem is akármilyen nevekkel (Csányi Sándor, Szabó Győző, Nagy Ervin, Kerekes Vica, Komár László működött közre). A klip alapkoncepciója a következő: „éjszaka rocksztárok vagyunk, nappal pedig lúzerek. Ami tulajdonképpen egy kicsit a valóság is”. Vagy legalábbis élik a hétköznapi életüket.

A zenekar nyáron játszik szinte az összes létező hazai fesztiválon, és lesz újra Belmondo tábor is Zamárdiban, ráadásul a nagy sikerre való tekintettel idén öt napos lesz. És hogy miből áll ez az augusztus végi program? „Pecázás, sütögetés, főzés, minden este koncertek; vendégzenekarok, ismert barát- és haveregyüttesek lépnek fel velünk és a régi tagok is.” (3 év alatt elfogyasztottak három dobost.)

A Rocközönben már-már körkérdésnek számító, a magyar rockzenei paletta helyzetét firtató kérdést a Belmondo tagjai sem kerülhették el. Már csak a Rocksztár klipje kapcsán is felmerül a kérdés: kell e mosogatni délelőtt, vagy port törölgetni tangában? (Aki nem érti, nézze meg a klipet!)

Zoli kezdte a válaszadást: "Minden zenésznek, még a ma legsikeresebbeknek sem biztos az élete egy-két év múlva." Berci hozzátette: „Meg ez nem ezért működik. Ez nem egy olyan társaság, amit azért hoztunk létre, hogy ebből éljünk. Mi örülünk neki, hogy muzsikálhatunk.”
A hazai helyzetről Zoli még elmondta: „Nyilván nem könnyű saját dologgal az emberekkel elé kerülni, különösen Magyarországon nem, ahol ömlenek be Amerikából és Nyugat-Európából a különféle szenzációsan megrendezett zenei produkciók. Ezzel nehéz felvenni a versenyt. Ezért aztán a magyarok inkább az ideológiára utaznak. Ez rendben is van. (…) Azt gondolom, hogy nem bírnám azt, hogy csak mások zenéjét, vagy csak slágereket játsszam. (…) A zenélésből engem egyetlenegy dolog érdekel: a saját ötleteimet, illetve ötleteinket együtt összerakjuk, tehát az alkotás folyamata az,ami élvezet ebből az egészből.”



Tehát a Belmondo tagjai szeretik azt, amit csinálnak, és ami még lényeges szempont, hogy jóba legyenek egymással. Náluk ez működik: ez egy baráti társaság, nem csak zenekar. Valahogy úgy lehet elképzelni, mint egy családot, ahol ugyanúgy vannak súrlódások, de ezeket meg lehet oldani, felül lehet kerekedni rajtuk.

Kicsit továbbmenne Berci még hozzátette: „Fel lehet fogni ezt a történetet úgy, mint egy vállalkozást. Ha az ember indít egy turkálót, az sem indul el első nap. Három év befektetett munka, energia, pénz, mire eljut egy olyan közeghez, akik továbbküldik az információkat, terjesztik a jó hírét. Mi is három éve működünk, és nincs okunk panaszra. Lehet, hogy sokkal jobban működhetne, ha más irányból közelítenénk meg. De így jól érezzük magunk a bőrünkben, és ez a legfontosabb. Ha az ember jól érzi magát a bőrében, akkor ez sugárzik a színpadról, és akkor a közönség „megeszi” és örül neki. Így őszinte a dolog.”

Ehhez a fajta szórakoztatáshoz kívánunk sok erőt, energiát és egészséget a Belmondo zenekarnak! További információk az együttesről a www.belmondo.hu oldalon találhatóak.