A szerző egy Ludovikát végzett állatorvos őrnagy fiaként 1945 után - az akkoriban előnyösnek aligha nevezhető származása ellenére - gazdasági tanulmányokat végezhetett és a Statisztikai Hivatalban egy évtized alatt osztályvezetői posztig jutott, majd a Gazdasági Bizottság titkárságán, illetve annak vezetőjeként az 1968-ban kezdődött reform kialakításában vehetett részt. 1973-tól a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyetteseként az iparpolitika alakításában jutott számára jelentős szerep. Erről a posztról akkor köszönt le a nyolcvanas évek elején, amikor úgy érezte, nem érthet többé egyet a gazdaságot gúzsba kötő hivatalos pénzpolitikával - így került a Medicor akkor létrehozott brazil leányvállalatához, hogy aztán több mint két évtizeden át irányítsa az önállóvá vált céget.
A ma idejét brazíliai és szentendrei otthona között megosztó Csernok számára azonban nem saját életének elmondása a fontos, hanem az, hogy annak kapcsán is, személyes tapasztalatokkal is megerősítve figyelmeztessen a magyar önismeret hibáira és arra, hogy ha nem sikerül véget vetni a gyűlölködésnek, nem alakul ki párbeszéd, "nagyon rossz lesz itt, ebben az országban élni." Mint az MTI-nek elmondta, mindig kereste annak magyarázatát, miért született annyi irreális helyzetfelmérés és döntés a magyar történelemben, és most, hogy több ideje adódik erre, úgy érezte, kötelessége megosztani ezzel kapcsolatos gondolatait honfitársaival.
A szerző már Dugovics Titusz tettét is megkérdőjelezi, az szerinte egyáltalán nem követésre méltó példa, a "törököt" le kell lökni a "bástyáról", nem leugrani vele a halálba. Ezt követi az 1848-49-es szabadságharccal kapcsolatos, számos Széchenyi- és más idézettel alátámasztott eszmefuttatás, amely a legendákkal szemben a korabeli erőviszonyokra hívja fel a figyelmet. A Trianonhoz fűződő "nemzeti mítosszal" kapcsolatos terjedelmes, bőséges korabeli és mai forrásanyagra hivatkozó részben arra a következtetésre jut a szerző, hogy a bajban az áldozat is tettestárs volt - az előző évtizedek rövidlátó nemzetiségi politikájával, a világháború kirobbantásában való közreműködésével. A tiszt apának köszönhetően a II. világháborúról szóló, hasonló szellemű részeket már személyes élmények is kiegészítik.
1956 megítélésében - amelyet Trianon mellett a magyar társadalom másik legérzékenyebb, legkényesebb kérdésének tart - Csernok Attila ismét sok tekintetben ár ellen úszik, de mint más kérdésekben is, azt hangoztatja, hogy "valakinek meg kellett írni" az általa képviselt véleményt is. Az olvasó betekintést nyerhet még az 1968-as gazdasági reform - és későbbi elakadása - kulisszatitkaiba, végül Brazíliába is elkísérheti a szerzőt, ahol az egykori bankalelnök sikeres üzletemberként zárta pályáját (bár egy hazai lapnak adott kritikus nyilatkozatával még onnan is sikerül vihart kavarnia.)
Feltehető, hogy első önálló kötetével is hasonló hatást vált majd ki - de Csernok Attila pénteken a Pallas-páholyban elmondta, hogy már megírta második könyve ... első három oldalát is.
