A párizsi kutatók Pierre Bonfils vezetésével arra voltak kiváncsiak, hogy azok a betegeik, akiket évek során szaglószervi zavar miatt kezeltek - olyanok, akik nem csupán a finom illatokat nem érezték, hanem a kellemetlen szagokat sem érzékelték -, milyen gyakran kerültek bajba emiatt.
Hivatkoztak arra a tízezernél is több barcelonai felnőttön végzett vizsgálatra, amelynek eredményeit az egész európai lakosságra általánosítani lehet. A katalán doktorok azt tapasztalták, hogy minden kétszázadik ember egyáltalán nem képes megérezni a szagokat és a lakosság 17 százalékának van baj a szaglószervével.
A jó szaglás ügyében itt is a gyengébb nem bizonyult erősebbnek. A hölgyek sokkal finomabban tudják elkülöníteni az illatokat, mint a férfiak és abban is jobbak, hogy a kor előrehaladásával az orruk nem válik olyan érzéketlenné, mint az uraké.
A most közölt tanulmányban 54 olyan beteg történetét ismertették, aki valamilyen betegség következtében teljesen elvesztette a szaglóképességét. Ezeknek a baleseti kockázatát 49 egészséges, hasonló korú személy adataival hasonlították össze.
Valamennyi pácienstől megkérdezték: előfordult-e, hogy már büdös ételt is megettek, mert nem érezték a szagát, észrevették-e a konyhában, hogy az ennivaló éppen odaég, fölfigyeltek-e arra, hogy szivárog a gáz, végül megérezték-e, hogy tűz kezdődik a közelükben.
A vizsgált betegek 60 százaléka egyáltalán nem érzett semmiféle szagot, a többiek szaglószerve csak részlegesen volt károsodott. A rossz szaglású emberek gyakran leégették az ételt, vagy megették a kozmás kosztot is, mert nem érzékelték a kellemetlen szagot. Ez fordult elő legtöbbször a háztartási balesetek közül.
Ami igen veszélyes: 47 százalékuk nem figyelt föl arra, hogy gázszag van a lakásban és 26 százalékuk egyáltalán nem érzékelte a füstszagot. A francia szakorvosok hangsúlyozzák: míközben az emberek figyelnek arra, hogy a látásuk és a hallásuk jó legyen, hamar észreveszik, ha szemüvegre vagy hallókészülékre van szükségük, az ugyanolyan fontos érzékszerv, az orr működésének romlása nem tűnik fel azonnal.
A szaglóképesség részleges vagy teljes eltűnése a kutatók tapasztalata szerint leggyakrabban autóbalesetek következménye. Ilyenkor az ok általában nem is az arcot ékesítő orr sérülése, hanem a koponyán belül a szaglóidegrostok károsodása. Ez a sérülés gyakran később sem jön rendbe.
Az orvos ilyenkor azzal segíthet a legtöbbet, ha figyelmezteti a beteget és családját a szaglás romlásával kapcsolatos baleseti veszélyekre. A gázmérgezések, lakástüzek egy részében az ilyen érzékszervi károsodások fontos szerepet játszhatnak.
