Tamás Lajos nagykövet tájékoztatása szerint a bejrúti magyar nagykövetség, a Libanoni-Magyar Baráti Társaság, a Magyarországon végzett (libanoni) Egyetemisták Szövetsége, Bchare város önkormányzata és a Cédrus Erdő Barátai Társaság által szervezett vasárnapi rendezvényen mintegy háromszázan vettek részt: a Libanonban élő, illetve jelenleg ott tartózkodó magyarok mellett a libanoni kulturális, politikai és művészeti élet vezető képviselői is jelen voltak.
A nagykövet kitért arra, hogy az ünnepség szónokai beszéltek a magyar festő művészetéről, a cédrusokról és Baalbekről született műveinek a két népet összekötő szimbolikus jelentőségéről, de kiemelték Csontváry Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című képén megjelenített összefogás szükségességét is. Úgy ítélték meg, hogy Csontváry és művészete a magyar-libanoni kapcsolatok kiemelkedően fontos jelképe.
Tamás Lajos a rendezvényen Csontváry művészi hitvallása és esztétikája kapcsán hangsúlyozta a nemzeti összefogás elengedhetetlen fontosságát, melynek a jelenlegi libanoni bel-, és külpolitikai helyzetben kiemelt jelentősége van.
Megemlítette, hogy a megemlékezést eredetileg május 20-ra hirdették meg, de a belpolitikai feszültség kiéleződése, a fegyveres harcok kirobbanása miatt elhalasztották.
Tamás Lajos az ünnepségen bejelentette, hogy az évezredes cédruserdő védelme érdekében eredményes kapcsolat alakul az Egererdő Zrt. és más magyar érintettek, valamint a Cédrus Erdő Barátai Társaság között. A közeljövőben a szervezet vezetői, libanoni erdészek Magyarországon egyeztetnek majd az együttműködés részleteiről.
Az ünnepség a Csontváry emlékét és művészetét méltató két emléktábla megkoszorúzásával fejeződött be.
Csontváry Kosztka Tivadar 1853-ban született Kisszebenben. Gyógyszerész volt, s már elmúlt 40 éves, amikor megtanult festeni. Első képeit 1893-ban festette, 1894-ben Hollósy Simon müncheni iskolájában, majd Karlsruhéban F. Kallmorgennél tanult. 1896-ban Párizsba ment, itt a Julian Akadémiát látogatta, de főleg a múzeumok anyagát tanulmányozta. Utazásai során bejárta Itáliát, Dalmáciát, Nyugat-Európa városait, Egyiptomot, Palesztinát és Athént. 1907-ben Libanonba és Szíriába utazott.
Műveit először 1905-ben Budapesten, majd 1907-ben Párizsban mutatta be, de a remélt sikert nem érte el. 1909-ben végleg szakított a festészettel, Budapesten élt és téveszméi egyre inkább hatalmukba kerítették, ekkor kezdte írni kultúrával és művészettel foglalkozó írásait. Az I. világháború idején beadványokat készített a minisztériumok számára, csataképeket és történelmi tablókat tervezett. Hadikölcsönökbe fektetett vagyonát elvesztette, magányosan és szegényen halt meg 1919-ben Budapesten.
Festészetét varázsos színvilág, mágikus-realista hangvétel és szuverén szimbólumteremtő erő jellemzi. Korai művei közül jelentős önarcképe, nagyméretű vásznainak sorát a Selmecbánya látképe nyitja, 1903-ban festette a Vihar a Nagy Hortobágyont. Expresszionista korszakának jelentős művei a Fohászkodó Üdvözítő, és A Panaszfal bejáratánál Jeruzsálemben. Belső lelki drámáit vetítette a természet jelenségeibe a Római híd Mosztárban, a Nagy-Tarpatak vízesés, a Görög színház romjai Taorminánál és a Baalbek című képein. Kiemelkedő közel-keleti képei közé tartozik a Magányos cédrus és a Zarándoklás a cédrusokhoz Libanonban című kép. Utolsó jelentős képe a Tengerparti sétalovaglás. Műveinek nagy része a Gerlóczy-gyűjteménybe került és ma Pécsett látható.
