1725. április 2-án született Velencében, anyja színésznő volt. (Casanova később alacsony származása helyett sajátos családfát gyártott, amely egészen a XV. századi Spanyolországig nyúlt vissza.) Fiatalon itta magába a tudást, a társasági életbe egy velencei patrícius vezette be, pártfogását akkor vesztette el, amikor elcsábította szeretőjét. Egyházi karrierje nőügyei és botrányos magaviselete miatt gyors véget ért, ezután volt zsoldoskatona, bíborosi titkár, lantos és csodadoktor.
1750-ben Lyonban szabadkőműves lett, majd Európa nagyvárosaiban nemesek és polgárok, írók és művészek között forgolódott, járt Magyarországon is. 1755-ben visszatért Velencébe, ahol gátlástalan örömhajhászása és adósságai szemet szúrtak a hatóságoknak.
Az inkvizíció fekete mágia, szédelgés, vallástalanság, hamiskártyázás és szabadkőművesség vádjával ötévi börtönre ítélte és a hírhedt Ólombörtönbe csukatta, ahonnan megszökött. A kaland népszerűvé tette, ezt kihasználva Párizsba ment. Ő szervezte meg a királyi lottót, ami neki is hatalmas hasznot hozott. Emellett folytatta az okkult szédelgést, a hétéves háború idején Hollandiában államkölcsönt szervezett, részesedéséből selyemgyárat vett. Pazarló életmódja azonban minden pénzét felemésztette, s adósságai miatt ismét menekülnie kellett.
Bejárta Németországot, Svájcot, kacérkodott a szerzetességgel, de felülkerekedett kalandvágyó természete. II. Frigyes porosz király állást ajánlott neki, de ő Oroszországba utazott, innen egy párbaja miatt kellett menekülnie, s meg sem állt Spanyolországig. 1774-től Velencében az inkvizíciónak kémkedett, de egy pamfletje miatt újra kiutasították. Ezután évekig nyomorgott, pártfogóit elvesztette, Európa összes rendőrsége számon tartotta. 1785-ben a cseh Waldstein gróf fogadta fel könyvtárosnak, élete utolsó 13 évét nyugalomban élte le a duxi kastélyban. Itt születtek Emlékiratai, s itt is halt meg 1798. június 4-én.
Saját szórakoztatására írott, nem kiadásra szánt Emlékiratai elragadó, bár kalandjait tekintve nem különösebben megbízható beszámolók. (Például állítása szerint 122 nővel volt szerelmi kapcsolata, de ezt fenntartásokkal kell kezelni.) Ugyanakkor műve kordokumentum, gazdag körképet fest Európa szokásairól, a társasági életről, Casanova pontosan és szórakoztatóan írt másokról. Casanova sokarcú személyiség volt, s éppily változatos irodalmi életművet hagyott hátra: verseket, pamfleteket, történeti munkákat és matematikai értekezéseket, színműveket, fantasztikus regényt, sőt lefordította az Iliászt is.
