A Hajós Alfrédban kezdéskor éppen edzés van: a fiúkhoz menni nemigen lehet, fotózni is csak egy oldalról (fénnyel szemben, szigorúan – ahogy azt fotósunk mérsékelt lelkesedéssel konstatálja), a teraszon lassan gyülekeznek a vendégek. A celebfelhozatal még nem túl erős, eddig csak a műsort irányító Ördög Nórát sikerült azonosítanunk. Idővel befut Valkó Eszter is, a legnagyobb sztárként beígért Dobó Kata – Csányi Sándor – Fenyő Iván triászt (vízilabda, Szabadság, szerelem, teccikérteni) nem sikerül megpillantani. Ha jelen voltak, őszinte elismerés a zseniális mimikriért.



Illetve a lépcsőkön kiszúrjuk Litkay Gergely humoristát, a Dumaszínház egyik meghatározó figuráját – aki már segített rajtunk ügyvédi minőségben is szakvéleménnyel, úgyhogy orvul társaságává nemesülünk. Jó húzás: idővel befut mellé Kovács András Péter is, így mindenképp garantált az élvezetes este.

Az edzés vége után (amiről ne kérdezzenek, egy halom vizes fej dobált egymásnak labdát; higgyék el, tévében többet látni belőlük) szinkronúszó lányok jönnek – rájuk készülne a férfiember, de hiába: a körülmények változatlanok. A lányok messze vannak, jó szögből nem lehet látni őket (a koreográfia nagyjából a töküres lelátó felé lett beállítva), ezt is tévében nézzük ezentúl. Pláne, mert így több időnk van meglepődni ezen-azon. Például a zenén: szép. Hangulatos, de kínai legyezővel perzsapop hangzású dallamokra szinkronban lenni (ekkora iszlám kisebbség lenne Pekingben?), vagy flamenco beütésű spanyolos dallamokra – érdekes, hogy másképp ne mondjuk.

Azért nagy tapsot kapnak, nem sajnáljuk tőlük. Persze a közben felöltözött pólós fiúktól sem, akik befutnak Kemény Dénes vezetésével, egy iruló-piruló (egyébként jól áll neki – ez is) hostesslány felvezetésével.

Ördög Nóra a színpadra szólítja Keményt és a szponzor söröscéget képviselő marketingessel (na jó, Sopron városa benne van a sör nevében, aki innentől sem találja ki, ne dicsekedjen a ténnyel). A cég munkatársa elmondja, milyen nagy felelősséggel tartoznak fogyasztóiknak, hogy a megfelelő kötődési pontokat megtalálják (szerintünk a korsó is megenné, de azt tuti nehezebb leírni az adóból). De megtalálták a megfelelő szponzorálandókat: a Tankcsapdát és a pólósokat. Utóbbiak azok, akik összehozzák az ország tízmillió polgárát, – hangzik az érv – ez pedig ritka. Jogos, nem vitatkozunk. Az állítást igazolják az aláírt zászlók is, amiknek értékén alig ront, hogy a piros sávot előre nyomtatott buzdítások díszítik (K.A.P. fedezte fel, gratuláljanak hozzá a Dumaszínházban): magasan van a sáv, nem kötözködünk.



Nyilatkozik Kemény is, majd Ördög Nóra áll be hármasával a pólósok közé (mármint nem Nóra van hármasával, valószínűleg ő sem így gondolja), és faggatja őket. Nem hálás feladat: ők köszönik szépen a feléjük sugárzó szeretetet, és örülnek is neki persze. Hogy bennük van-e az arany, nem tudják (és most csak a nagyon rosszak gondolnak holmi erekre), persze hajtanak és mindent megtesznek. A kérdésre, vágják-e már a centit az indulás előtt, lakonikus nem a válasz. Érezhetően nem akarnak nyilatkozgatni a fiúk, ez van.

Indul első körben a zászlók szabad felületeinek dedikálása: ahol a marketingesek még nem nyomtattak rá, a vendégsereg tolakszik (a kivétel K.A.P., aki 16-os félkövér Verdanával szeretne írni, de ez az óhaja nem teljesül. Elsőnek a sportolókat kérik (próbáljuk megfejteni, mivel buzdítják magukat: belső pályázatunkon a legjobb a Hajránk! lett, képzelhetik a többit). Kemény Dénesnek sincs sokkal jobb ötlete: az ő üzenete az Andaxin. Szóljon, aki érti.

Kicsit lazul a hangulat, Litkay nagy pechjére: a megérdemeltnél lényegesen kisebb figyelmet kap. Pedig még az ultimate trükköt is beveti: elmeséli, egy pelenkás gyermek milyen módon tudja telepakolni barna macikkal a jakuzzit – és még erre a sztorira sem harapnak. Annál inkább a svédasztal kínálatára: hosszú, tömött sorok állnak a kaja előtt, ráadásul elsőként a pólósok – senki sem mer tolakodni.

Kis üresjárat jön, főként tányérokkal a spirituális centrumban, majd Hajdú B. Istvánt szólítják a színpadra: tőle származik a négy évvel ezelőtti, az este folyamán többször idézett mondat: sosem gondolta volna, hogy tizenhárom fürdőgatyás pasitól még így meghatódik. Most pedig mindenki hasonló élményeket kíván neki (ő maga is, ráadásul egész jó kabalának érzi magát: ha ő közvetít, általában nyernek a fiúk. Reméljük, hogy ezt most nem kiabálta el).



Közben repiajándékokra veti magát mindenki: vízilabdák (naná, majd golf). Boldog-boldogtalan a fiúkat üldözi aláírásért, még az egyik pincér is. A fiúk is viszontkedveskednek: az egyik csinos hostesslányt arról győzködik, hogy írja alá nekik ő is. Ő nem érti, szerintünk a telefonszámával is beérnék, de nem várjuk ki a sztori végét.

Inkább meghallgatuk Kovács András Pétert, aki már a jóllakott és ellustult közönséget kóstolgatja – határozottan eredményesen. Szemkontaktot először nőkkel talál, úgyhogy megosztja velük titkát: ő sem tud rendesen tolatva parkolni (megnyugtató, én sem vagyok büszke erre a tudásomra).

Ördög Nóra még DJ-t is ígér, de a hétköznap esti időpontra tekintettel azok is kereket oldanak, akik még nem tették (tipikusan a másnap is dolgozó fotósok teszik ezt, van ez így). Mi is: már a svédasztalra sem hordják az utánpótlást, és az est főszereplői is lépegetnek hazafelé – amit látni lehetett, megírtuk.