A nemolvasás társadalma vagyunk

Közhelyszámba megy, de szakértők által alátámasztott tény, hogy a virtuális forradalom korszakában a hagyományos olvasási attitűd megváltozott. Nincs időnk, és nincs kedvünk a papíralapú olvasmányokhoz, legyen szó szépirodalomról, avagy a napi sajtóról. Egy 2006-as kimutatás szerint például az összes napilap olvasottsági rátája csökkent, leszámítva a Blikket és a Metrót, miközben az internetes hírportálok látogatottsága folyamatosan növekszik. A magyarázat kézenfekvő: a virtuális sajtótermékek informatívabbak, gyorsabban frissülnek és nem utolsó sorban könnyebben elérhetőek, mint hagyományos társaik. Ám mi a helyzet a könyvekkel? Egy-egy vaskosabb regényt sokkal egyszerűbb kézbe venni és úgy olvasni töviről-hegyire, mint monitor előtt görnyedve.



Ennek ellenére a könyvkultúra az olvasási kedv lohadása miatt lejtmenetben van. Az olvasásszociológusok több tényezőre vezetik ezt vissza: felelőssé teszik helytelen módszertannal dolgozó iskolai irodalomoktatást, a nehézkes tananyagot, a kultúrtörténeti ismeretek túlsúlyát a szépirodalmi művekhez képest, és hibás olvasmányválasztást. Diószegi Endre, az Ady Endre Gimnázium vezetőtanára épp ezért már régóta kísérletezik egy alternatív tankönyvvel, amelynek egyelőre csak első kötete jelent meg, ám merően új nézőpontból közelít. Nem kronológiai sorrendben tárgyalja az irodalomtörténet, hanem a három nagy műnem (epika, líra, dráma) szerint tagolja a világirodalom jelentős alkotásait.

A tananyag megújítását nemcsak ő sürgeti. Ahogy Nagy Attila, a téma avatott kutatója kifejtette: „Kutatási adatokkal is igazolható: a felső tagozatosok, középiskolások szerint az irodalom nehéz, unalmas, felesleges tárgy. Elhiszem, hogy a Kincskereső kisködmön ma már nehezen érthető, de az Egri csillagok igenis érdekes, csak lehet, hogy később kéne vele foglalkozni. A Szigeti veszedelmet, az Iliászt vagy Dantét kivenném a tananyagból. Humorra lenne szükség, Karinthyra, Rejtőre. Van miből megújulni, hála a kortárs magyar irodalomnak, Békés Pálnak, Lázár Ervinnek, Szabó Magdának, Janikovszky Évának.”

További szomorú statisztika a televíziózás: jelenleg 2,5-3 órát töltünk naponta a képernyő előtt. Természetesen ez nem releváns adat, hiszen a hagyományos értelemben vett tévéfogyasztást rögzíti, miközben megjelent és egyre jellemzőbb a világhálón keresztüli rádióhallgatás és tévénézés is. Az internetezési szokások vizsgálata is azt mutatja, hogy egyre jobban függünk a világhálótól. A netezők közel fele naponta 3-5 órát is elüldögél a billentyűzetet koptatva. Ezek után nem meglepő, hogy a kimutatások szerint a magyarok többsége egyetlen könyvet sem vesz a kezébe 365 nap alatt!

Négyszáz könyv seregszemléje

Mindezek ellenére piros betűs ünnep az immár 79 éve megrendezett Könyvhét a hagyományos olvasáskultúrán szocializálódott irodalombarátoknak. Egy hét, amikor a kézbe vehető, lapozható, nyomdaszagú könyveké, a szerzőké és a befogadóké a főszerep 1929 óta. Az ötlet ugyanis Supka Géza akadémiai régésztől származik, aki lapkiadással és szerkesztéssel is foglalkozott. Ő vettette fel 1927-ben Miskolctapolcán a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyletének közgyűlésén, hogy kellene egy nap, amikor az írók ingujjra vetkőzve kivonulnak a közterekre. Ez két évvel később meg is valósult, és máig tartó hagyomány lett belőle.

Idén például a Könyvhéten és az egyidejűleg megrendezett 7. Gyermekkönyvnapokon mintegy 400 magyar szerző kötetével találkozhat az olvasóközönség Budapesten, ahol a Vörösmarty téren, a Váci utcában és a Deák Ferenc utcában 142 pavilonban 218 cég kínálja majd portékáit - mondta el Zentai Péter László, a szervező Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülésének (MKKE) elnöke. A 400 magyar szerző kiadványa között a tanulmányok és az esszék mellett mintegy 50 verseskötet, megközelítőleg 100 kortárs széppróza, 9-10 antológia és 50 gyermekkönyv található. Zentai szerint az Ünnepi Könyvhét arról szól, mennyire sikerül megszólítani, megtartani az olvasókat, mennyire sikerül visszahódítani a könyvkiadástól a könyvektől elpártolókat, és mennyire sikerül megláttatni a fiatal generációval az olvasás értelmét, hasznát örömét.