Sólyom üzenete az ügyészeknek

Tisztelt Ügyészek és Ügyészségi Alkalmazottak!

Bár a két intézmény között nincs közjogi értelemben vett kapcsolat, a köztársasági elnök számára megtisztelő hagyomány, hogy köszönti az ügyészeket és ügyészségi alkalmazottakat az Ügyészség Napja alkalmából. Engedjenek meg néhány szót arról, számomra miért fontos, hogy a felkérésnek évről-évre eleget tegyek.

Tavaly is felhívtam arra a figyelmüket, hogy mennyire káros, ha megrendül a közbizalom a jogok érvényre juttatását szolgáló állami szervekben. Az ügyészségek és a bíróságok esetében ennek különösen nagy jelentősége van, hiszen ezeknek az intézményeknek az az alkotmányos feladata, hogy igazságot szolgáltassanak. Az igazságszolgáltatás elengedhetetlen a törvények uralmának biztosításához, pártatlanság nélkül pedig nem beszélhetünk igazságszolgáltatásról. Amikor tehát Önök a törvények betartatása, a törvényesség helyreállása, a bűncselekmények megbüntetése érdekében munkálkodnak, akkor a jogállamiságnak az Alkotmánybíróság által kifejtett értelmét valósítják meg, amely szerint Magyarország jogállamnak minősítése az Alkotmányban ténymegállapítás és program egyszerre. A jogállamiság tehát nem statikus állapot, hanem követelmények rendszere, melynek minden egyes nap meg kell felelnie - különösen annak, aki közhatalmat gyakorol. Az ügyész napi munkája is állandóan értelmezi és alakítja a jogállam fogalmát, hiszen a jogállamiság gyakorlati megvalósulása, színvonala, továbbá hitelessége és biztonsága jelentős részben az ő kezében van. Erről a felelősségről részletesebben is szólnom kell.

Az ügyészség eredményeit joggal idézik fel az Ügyészség Napján. Miközben ehhez gratulálok, egyben hangsúlyoznom kell, hogy az eredmények szintén az ügyészség felelősségét emelik ki abban, hogy az egységes és az Alkotmánynak megfelelő jogértelmezés váljon uralkodóvá. Hiszen a magyar jogélet alapvető igénye a jogbiztonság, az elmélyülten megalapozott jogegység. Ez hívja ki az ügyészséget, és mindenek előtt a Legfőbb Ügyészséget, a legmagasabb szakmai színvonal képviseletére

A jogállam tartalmának meghatározását, egyes oldalainak, mint például a formális jogbiztonságnak a hangsúlyozását, de még a téma nyelvezetét is, másfél évtizeddel ezelőtt a rendszerválás akkor aktuális problémái uralták. Azóta azonban a jogállam alapelve látványosan gazdagodott. Az Alkotmánybíróság és a rendes igazságszolgáltatás minden új kérdést integrálni tudott a jogállamiság fogalmába. Semmilyen gazdagodás és kiteljesedés, és másfelől a társadalom és a közélet aktuális kérdéseinek semmilyen változása nem kérdőjelezi meg azonban a jogállam értelmezésének azokat az alapjait, amelyeken egyébként egész rendszerünk áll. Ezek: az alapvető jogok és szabadságok széles értelmezése, és az az elv, hogy érvényesítésüket a rendkívüli helyzetekre hivatkozva sem lehet félretenni - hacsak a rendkívüli korlátozások nincsenek maguk is garanciálisan és alkotmányosan szabályozva.

Kérem tehát az ügyészséget, hogy kérlelhetetlenül tartson ki az emberi méltóság védelme, és a politikai szabadságok, ezeken belül különösen a szólás- és gyülekezési szabadság, és a közérdekű adatok nyilvánosságának alkotmányos értelmezése mellett. A fennálló alkotmánybírósági gyakorlat szerinti széles értelmezés fölött nemhogy nem járt el az idő a rendszerváltás óta, hanem éppen egyre világosabbá válik, hogy ennek következetes érvényesítése az egyetlen biztos pont olyankor, amikor más szempontok ellentmondásossá vagy bizonytalanná válnak.

Míg e tekintetben okom van bizakodni, nem akarok szó nélkül elmenni amellett, hogy a másik alapelv sajnálatosan megingott 2006 őszén.

Szerencséje van az ügyészeknek, hogy legalább nem kaptak kitüntetéseket azért, hogy az első fokú bíróságokkal tökéletes összhangban futószalagon helyezték előzetes letartóztatásba azokat a tüntetőket és nem-tüntetőket, akiket a rendőrség elébük vitt. Vajon segít-e a történteken, hogy az ijedelem elmúltával azután a másodfokú bíróságok szintén futószalagon semmisítették meg ezeket a határozatokat?

A szeptemberi-októberi fővárosi tüntetések ügyeiben végül lefolytatott büntetőeljárásokkal kapcsolatban a jogállamiság súlyosan sérült. Ismerjük mindannyian a statisztikákat, a megindult ügyek és a vádemelések, illetve az elítélő bírósági ítéletek aggasztóan eltérő mennyiségét a hivatalos személyek ellen indított ügyekben, és azt, hogy ez az arány mennyire eltér a civilek ellen indított ügyekben ismert aránytól. A rendőri jogsértések zöme büntetlenül maradt. Ismerjük a tévéfelvételeket, a leírt, elmesélt, illetve a jogvédő szervezetek és újságírók által feltárt történeteket. Ismerjük a rendőrségi vezetők magatartását és viszonyulását, és az előző igazságügyi és rendészeti miniszter sajnálatos megszólalásait. Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy az ügyészség és a bíróságok nagyon sok esetben eszköztelenek voltak, hiszen lehetetlen volt az elkövetők azonosítása.

Váratlan és sokkoló helyzetek még nem indokolják a jogállami garanciák lazítását. Ellenkezőleg: ilyenkor van igazán szükség rájuk. Ezért erről a kérdésről minden adandó alkalommal beszélni kell. Így van esély arra, hogy jogállamiság és az alkotmányosság hasonló sérelme ne történhessen meg újra.

Tisztelt Ügyészek és Ügyészségi Alkalmazottak!

Az Ügyészség Napja ugyanakkor elsősorban az ünneplésé, és az eredmények feletti örömé. Azonban az eredményeket is akkor tudjuk őszintén ünnepelni, ha előzőleg mérleget készítettünk. Az elismerés és a bizalom az alapja annak, hogy az ügyészség jogállami feladatairól részletesebben is szóltam. Nagyra értékelem az ügyészség és a köztársasági elnök közötti jó kapcsolatot, és az ennek köszönhető tájékozottságot. Ezért köszöntésem és jókívánságaim az Ügyészség Napján nem kötelező formaságok, hanem egy jogállami alapintézmény iránti megbecsülésem kifejezése.

Sólyom László