A Nagy Imre per az önkényuralom tükre

Véleménye szerint a Nyílt Társadalom Alapítvány és az 1956-os Intézet által szervezett programon a hanganyag publikációjából kitűnik, hogy Nagy Imre végig megőrizte méltóságát, magát még 1958-ban, a per idején is legitim miniszterelnöknek tekintve. Ebből a megállapításból még az sem von le semmit, hogy a hétfő délutáni hanganyag lejátszása közben egy rövid közjáték erejéig egyik miniszterét, Tildy Zoltánt a reakció képviselőjének nevezte.

A népbírósági tanács elnökének, Vida Ferencnek a megszólalásairól, amelyeknek stílusa sokszor átlépte a bírói objektivitás látszatát is, Rácz Sándor megállapította: a bíró a Szovjetunió érdekeit képviselte, ami rányomta a bélyegét az egész per levezetésére. Arra is kitért, hogy Nagy Imrét leginkább olyan bűnökért - például a Köztársaság téri vérengzésért - vonták felelősségre, amelyeket nem ő követett el, az egész perről pedig elmondható, hogy koncepció szerint tervezték és folytatták le.

Ezzel kapcsolatban hozzátette, hogy meglátása szerint Nagy Imre egyedül soha semmit nem döntött el, mindig kikérte tanácsadói véleményét. Ugyanakkor hatalmát attól a munkáspárttól, illetve annak politikai bizottságától kapta, amely később átalakulva ugyan, de számon kérte tőle az események alakulását. Rácz Sándor szerencsés választásnak tartotta, hogy 1956-ban Nagy Imrét ültették a miniszterelnöki székbe, mert véleménye szerint ő volt az egyetlen, aki még nem járatta le magát a kommunista párt vezetői közül.

A pártnak ugyanis nem volt semmiféle kapcsolata a társadalom széles rétegeivel, ennek az állapotnak a felszámolására egyedül Nagy Imrének volt esélye. Erre pedig az szolgáltatott alapot, hogy első miniszterelnöksége idején (1953-1955) felszámolta az internálótáborokat, megszüntette a parasztságot sújtó kötelező beszolgáltatási rendszert, és megkezdte a korábbi koncepciós perek felülvizsgálatát. A sors iróniája, hogy Kádár János is neki köszönhette, hogy 1954 májusában kiszabadult az életfogytiglani börtönből - jegyezte meg.

Rácz Sándor annak a véleményének is hangot adott, hogy a Nagy Imre-pert sokkal szélesebb körben kellene ismertetni ugyanilyen részletességgel, mint ahogy ez alatt az egy hét alatt ezt most megteszik.