A játékvezetők társadalmát is megosztja van Nistelrooy vitatott gólja. Sokan, sokfélét nyilatkoztak már az esetről, sőt az UEFA is állást foglalt az üggyel kapcsolatban. De mit gondol a dologról a magyar játékvezetés legendás alakja, Puhl Sándor?

A szabály úgy szól: ha egy védőjátékos azzal a szándékkal hagyja el a játékteret, hogy lesre állítsa az ellenfél támadóját, vagy azzal a szándékkal nem tér vissza a játéktérre, hogy lesre állítsa a támadó játékost, úgy kell őt tekinteni a játékvezetőnek, mint aki a játéktéren van; folytatni kell a játékot, és a következő játékmegszakításkor sárga lappal kell figyelmeztetni.

Esetünkben ez a két dolog történhetett volna, de egyik sem történt: az első az, hogy engedély nélkül elhagyta volna a játékteret, ezt nem nagyon kell ecsetelni, hogy ebben az esetben szó sem lehetett. Hogy szándékosan nem tért vissza, szerintem az sem állja meg a helyét, hiszen akkor kapta fel a fejét, mikor már a hálóban volt a labda, tehát fizikailag is lehetetlen volt neki visszatérni. De ha azt feltételezem, hogy a játékvezető ezt a döntést hozta, még mondjuk akkor érteném, de akkor sem fogadnám el, mert akkor miért nem adott sárgalapot? Tudniillik a szabály egyértelműen kimondja, hogyha az előbbi két eset valamelyikét feltételezi a játékvezető, sárgalapot kell adni. Nem adott. Ennyi. A véleményem az, hogy az a játékos, aki „halott”, azaz játékra alkalmatlan, azt nem lehet büntetni. Egyesek elkezdték belemagyarázni a nagy okosságokat, hogy mi van akkor, ha Buffon ütközik a védőjével a játéktéren belül, összeesik, akkor majd a játékvezető eldönti, hogy játékra alkalmas-e. Ha nem alkalmas a játékra, akkor a játéktéren lévő játékost sem kell beszámítani a les megítélése szempontjából. Ha azt mondja a játékvezető, hogy alkalmas a játékra, akkor úgy kell tekinteni, mint aki aktív.
Sok kérdés felmerül, de a történet lényege, hogy a lesszabály — amúgy is mindig elég sok vitát szokott kiváltani — így működik. De fordítsuk meg a kérdést: ha lest ítélnek, akkor most senki nem beszélne erről. Nem jól járt el a bíró, sőt hibázott.

Ezek szerint hasonló eset bármikor történhet…

Tudomásul kell venni, hogy nagyon sok játékszabály úgy kezdődik: „a játékvezető véleménye szerint…”, és onnantól folytatódik a szöveg. Milliomezer ilyen kitétele van a szabálykönyvnek, de a szabályzatnak van egy szelleme, amit úgy általában nagyon sokan nem értenek vagy nem is ismernek. Ez arról szól, mint esetünkben: a szándékot kell büntetni, tehát azt, hogy a játékos csinált valami szabálytalant, vagy vétlen. Ebben az esetben ez a játékos vétlen volt.

Mit lehet tenni — egyáltalán kell-e — annak érdekében, hogy ilyen esetek ne forduljanak elő a jövőben?

Őszintén szólva semmit. Addig, amíg — hál’ istennek — különbözőek vagyunk, úgy, mint az élet minden területén (nem láttam még két egyforma embert, hasonlót igen, de egyformát nem), addig ez így van jól. Azt kell megérteni: egységességre lehet törekedni, de az sohasem lesz tökéletes. Ez az én véleményem, ezt vállalom, most is és akkor is. Emellett az UEFA-nak szuverén joga, hogy eldöntse, hogy mi az irányadó, mi a mérvadó. Az mondjuk számomra érdekes, hogy miért kell az UEFA-nak elmondania, hogy szerinte szabályos volt-e ez a gól, vagy sem. Szabályos az a gól, amit a játékvezető megad. De fordítsuk meg a dolgot! Mi történik, ha az UEFA azt mondja, hogy les? Megváltoztatják a jegyzőkönyvet? Aligha… A szabály azt mondja, hogy a játékvezető által hozott döntések megfellebezhetetlenek.

Hallani olyan hangokat, melyek szerint az ilyen eseteket meg lehetne előzni a videóbíró alkalmazásával.

Én nem hiszek ebben. Az, hogy technikai segítséget lehet igénybe venni a játékvezetéshez, az egy jó dolog. Például teniszben van egy automatika, a sólyomszem. Milyen érdekes, hogy mikor a néző ott ül és szurkol valakinek, akkor sem akarja elfogadni, hogy out volt, amikor a saját szemével látja. Ilyenek vagyunk, a játék erre épül. Én is ilyen vagyok, meg még sokan ilyen gyarlók; de pont ettől szép a játék. Különbözőek vagyunk, ezért én nem ítélnék halálra senkit, mert egy ilyen gólt megad. Én csak a szabályok szelleme miatt nem értek vele egyet.

Ezek szerint a technikai fejlődésnek meg állnia ott, hogy rádiókapcsolatban áll a bíró az asszisztenssel?

Megállni sohasem kell. Keresni-kutatni kell azokat a tényezőket, amelyek jobbítják, „igazságosabbá” teszik ezt a játékot. De hát könyörgöm, hányszor láttunk már olyat, hogy az egyik csapatnak van húsz helyzete, a másik mégis a semmiből gólt lő és nyeri a meccset. Ez egy ilyen játék.