Nagy Imre per: Megint tanúk jöttek

A teljes per egyhetes lejátszásának pénteki napján a hangfelvételen azt mutatták be, hogy Maléter Pállal szemben kihallgatták Molnár Józsefet, aki az angol katonai attasé sofőrje volt a forradalom alatt. Itt azt próbálták bebizonyítani, hogy Maléter nyugati hatalmakkal, így Nagy-Britanniával igyekezett felvenni a kapcsolatot, ami a bíróság álláspontja szerint a szocialista államrend megdöntését célozta.

Maléter Pál mindvégig tagadta a vádat, csak azt ismerte el, hogy valóban találkozott a diplomatával, aki érdeklődött az aktuális események felől. Elmondása szerint a fennálló rendszerrel szembeni összeesküvésről egyáltalán nem esett szó, mindössze arról, hogy az attasé személyesen jött jókívánságát kifejezni a forradalomhoz.

Kopácsi Sándor ellen Vég Tivadar, a VIII. kerületi rendőrkapitány tanúskodott, megemlítve azt is, hogy idegösszeomlást kapott a szabadságharc alatt az események miatt. Elmondta, hogy Kopácsi a forradalom röpcéduláinak összeszedését megtiltotta neki telefonon, mondván, hogy "az nem rendőrségi, hanem pártkérdés". Azt is elmondta, hogy Kopácsi október 23-án délelőtt 10 órakor a VIII. kerületi rendőrök egy részét lefegyvereztette, a maradéknak pedig megtiltotta, hogy a forradalmárok közé lőjön, mert a velük folytatott tárgyalások híve volt.

Vég Tivadar arról is beszélt, hogy 1956 októberében tárgyalt a forradalmárokkal, amelynek nem lett eredménye, mert azok fegyvert követeltek a rendőrségtől, ám ő ezt megtagadta. Ugyanakkor Kopácsi Sándort vádolta azzal, hogy október 30-án a Köztársaság téren a felkelők elfoglalták a pártbizottság székházát, mert ha Kopácsi nem adott volna fegyvert a felkelők kezébe, nem következhettek volna be az ottani vérengzések.

Kopácsi Sándor a pénteki tárgyalás során jóformán semmiféle ellenállást nem tanúsított, elismerte az ellene hozott vádakat.

Maléter Pál 1917-ben született, 1940-től a Ludovika Akadémiára járt, 1944-ben Erdélyben partizánként harcolt. A forradalom kitörésekor ezredesi rangban a bányász és építőmunkás egységek parancsnoka volt. A szabadságharc idején a Corvin-közi felkelőkkel tűzszünetet kötött, október 31-én pedig a nemzetőrség megalakításáról szóló tárgyalásokról tárgyalt a Parlamentben. Nagy Imre november 3-án nevezte ki honvédelmi miniszternek, ám még aznap este Tökölön, a szovjet csapatok főhadiszállásán fogságba ejtették. A Nagy Imre-perben halálra ítélték és kivégezték, 25 éves özvegyének a Kádár-rendszer először mindössze egy sírásói állást ajánlott fel a Farkasréti temetőben. Maléter Pál politikai és jogi rehabilitációjára 1989-ben került sor.
Kopácsi Sándor 1921-ben született, 1944-ben belépett a Kommunisták Magyarországi Pártjába, majd 1952-től Budapest rendőrfőkapitánya lett. Az újonnan alakult Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes intézőbizottságába 1956. október 31-én került, majd november 3-án a nemzetőrség helyettes parancsnokává választották. A Nagy Imre-perben életfogytiglani börtönbüntetést kapott, amelyből 1963-ban amnesztiával szabadult. Nagy Imre és társai újratemetésén beszédet mondott 1989. június 16-án.