Két gyönyörű hölgy, két világhíres magyar, két csodaszép hang – egy színpad. Az ’56-os megemlékezésen hallható koncert kapcsán Miklósa Erikával és Rost Andreával beszélgettünk.

Miklósa Erika Mozart Varázsfuvolájának Éj királynőjeként többször körbeutazta már a Földet. Nemzetközi meghívások tömkelegével és háromszáz előadással a háta mögött ő vált a legkeresettebb művésszé ebben a szerepben.

Hogy jött össze a közös fellépés?

Miklósa Erika: Sokan próbálkoztak már, hogy összeszervezzenek minket, végül Meskó Zsoltnak sikerült. Mikor megkeresett természetesen azonnal igent mondtam.

Minden bizonnyal sokan várták már, hogy önöket egy színpadon lássák, mégsem ez lesz az első közös fellépés.

Így van. Három évvel ezelőtt a Népstadionban léptünk fel Placido Domingo koncertjén.

A koncert Nagy Imre és az ’56-os forradalmárok emlékére készül. Ki állította a össze a dalokat?

Én kezdeményeztem, hogy mik legyenek benne. Tudomásom volt róla, hogy Nagy Imre különösen szerette a népdalokat, összeválogattam néhányat, amik közül aztán Andrea és Attila is csemegézhetett.

Az Éjkirálynő az operairodalom legnehezebb koloratúr szoprán szerepe. Önt többek között ennek az eléneklése tette világhírűvé. Ebből is elénekeli majd a legendás áriát?

Ezt eredetileg meglepetésnek szántam, de most már elárulhatom: igen. Így ez lesz az első koncert Magyarországon, ahol eléneklem.

Hogyan ismerte meg az 56-os forradalom valódi eseményeit?

Gimnáziumban történt. A történelem tanárunk óra elején közölte, hogy a mai téma 1956. Viszont ami a könyvben van, azt nem szeretné elmondani. Ha kíváncsiak vagyunk a véleményére, akkor bármikor felkereshetjük. Így később a lakásán tudtuk meg ’56 történetét.

Énekelnek majd duettet is?

Igen. Bár elég nehéz két szopránra olyan duettet találni, ami erre az alkalomra megfelel. Végül az volt az ötletem, hogy Kodálynak volt olyan népdal feldolgozása, amit több verszakban feldolgozott. Ezt fogjuk megcsinálni úgy, hogy valami duettféle legyen.

Ön főleg külföldön lép fel, a világ leghíresebb operáiban. Ezek után milyen a hazai közönség előtt fellépni?

Nekem ez mindig szívügyem. Igazán a magyar közönség érti azt, amit érzek és amiről énekelek.

Szokott izgulni?

Azért sosem, hogy esetleg valami nem fog menni, mert a felkészülés arra való, hogy ez ne történjen meg. Azért viszont inkább, hogy az első pillanatban hogy tudom felvenni a közönséggel a kapcsolatot. Egyébként meg koncertimádó vagyok, mert így sokkal intimebb viszonyba lehet kerülni a közönséggel. Mikor szerepet éneklek sokkal kevesebbet tudok megmutatni a személyiségemből, mint egy ilyen alkalommal.

Rost Andrea még főiskolásként énekelte el a budapesti Operaház ösztöndíjasaként Gulyás Dénes rendezésében Júlia szerepét Gounod: Rómeó és Júlia című operájában. Már ez meghozta első átütő sikerét. A művésznőt Németországban, telefonon értük utol.

Ön a Rómeo és Júliával debütált, és ezzel robbant be az operaénekesek világába. Hallhatunk ebből részleteket?

Rost Andrea: Természetesen. Az első felvonásból Júlia első áriát fogom énekelni. Ezenkívül pedig a nemrégen megjelent Hungarian Songs című lemezemről fogok előadni néhány dalt. Ezen Bartók, Ligeti és Kodály dalok illetve népdalfeldolgozások szerepelnek. Ezeket még sosem énekeltem közönség előtt, így ez egyben premier is lesz.

Ligeti György ráadásul kötődik ’56-hoz

Ezért is esett rá a választásom. Ligeti 1956 decemberében hagyta el az országot, így tökéletesen illik a megemlékezéshez. A két dal amit éneklek a mélyen érzett hazaszeretetről és a magányról szól, gyönyörűek.

Apropó hazaszeretet. Ön az év nagy részén külföldön van. Hogy éli meg, hogy keveset tud hazai közönség előtt fellépni, egyáltalán itthon lenni?

Nehezen. Még ha ez sokszor kívülről nem is látszik. És lehet, hogy nevetségesnek hangzik de elárulhatom, bizony haza kell jöjjek, hogy feltöltekezzek. És amit Ligeti megírt a „Legszebb virág” című dalban, az tényleg ott van az ember lelkének legmélyén.

Van családi élménye 1956-al kapcsolatban?

A szüleim akkor még csak 15 évesek voltak. Édesapám Budapesten élt és később sokat mesélt erről. A konkrét harcoknál nem volt ugyan ott, de a tankok dübörgését ő is átélte. Sokat fényképezett és rengeteg emléke van. Később egy-két napra még be is vitték. Az ’56-osok a szememben igazi hősök voltak még akkor is, mikor nem volt szabad beszélni róluk.

Nagy közönségsiker esetén lehetségesnek tart-e egy amolyan három tenor-szerű két szoprán fellépést, turnét?

A két szoprán még kevés volna… ki lenne harmadik? Mindenesetre ezt még nem tudom. Még az is lehet hogy eljön ennek az ideje is (mosolyog).

* * * * * *

Ötven évvel ezelőtt, 1958. június 16-án az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlás mélypontjaként ezen a napon végezték ki Nagy Imrét és mártírtársait, valamint további 228 honfitársunk vált ötvenhatos vértanúvá. Az értük szóló megemlékezésen a két világsztár mellett ismert színészek – köztük Mácsai Pál, Básti Juli – olvasnak majd fel Nagy Imre és mártírtársai peranyagának szövegeiből és a halálraítéltek utolsó leveleiből, a kivetítőkön pedig korabeli anyagokat láthatnak a nézők.