2006 nyara

Ahhoz, hogy előre tudjunk gondolkodni, érdemes egy kicsit a múltba is révedni. Kicsit több mint huszonnégy hónappal ezelőtt még Orbán Viktor bújdokolt a kertek alatt, és a kormányfőt hurcolták körbe pajzsra emelve, mint egy győzelmi totemet. Ez az eufória egészen addig tartott, amíg be nem jelentették a megszorítások első körét. A népszerűség egy kicsit csökkent, de a magyar túlélő nemzet, így különösebben nem vette senki a lelkére. A nagy törést az őszödi beszéd felbukkanása, és jól tálalt körítése okozta.

Az ezt követő tévé ostrom élő közvetítése, a nyíltszini brutalitás rengeteg embert megijesztett. Ráadásul a célpont nem a bal oldal széles tábora, hanem kizárólag a kormányfő személye volt. Addigra már mindenki tudta, hogy kőgazdag, aki alulról jött, és nagyon jól tud beszélni. Ezzel rögtön sok szegény és nehezen beszélő szemében elutasítandóvá vált. Öszöd után kiderült, hogy tud csúnyán is beszélni. Ez megint eltántorította a "Magyar Prűdek Osztályának" jelentős részét. Közben a jobboldali Gyurcsány henger tovább dolgozott. Többször elhangzott, hogy félkegyelmű, sérült személyiség. Ez a mendemonda olyan jól sikerült, hogy még a szocik között is elhitték páran. A Fidesz kommunikációs vezérkar úgy gondolta, hogyha Gyurcsány Ferenc politikájába nem tudnak belekötni, akkor igyekeznek az embert kikészíteni. Ez a folyamat azóta is tart. Ahol csak lehet megpróbálják lejáratni, hiteltelenné, komolytalanná tenni. Navracsics Tibor frakcióvezető néhány héttel ezelőtt, az MDF-fel és a KDNP-vel karöltve hosszú emlékezést tartott a beszéd elhangzásának második évfordulójára. Alaposan kielemezték az azóta eltelt időszakot, szorosan középpontban tartva Gyurcsány személyiségét.

De miért csinálják?

Talán azért, mert több éves tapasztalatuk van a politikai „egyisten hit” követésében. A Fidesz még liberális volt, amikor már Orbán Viktorral jelentett egyet. A konzerválódási folyamat során is megőrizték ezt a hozzáállásukat, és a népvezér azóta sem tűri el, hogy ellenfelei legyenek a párton belül.

A Fidesznél úgy gondolták, hogy náluk jól megy ez a taktika, ezért halálra válva figyelték a "balos Orbán" felbukkanását, aki Gyurcsány vezetéknév alatt megvalósította ugyanezt a módszert. Lenyomta a szocialista vezérkart, az őskövületektől a siheredekig, és magát előtérbe tolva, a saját arcára formálta az MSZP-t.

Ez elviselhetetlen lehetett a polgári kormány első emberének, aki jónéhány álmatlan éjszaka, és egy csomó magyar narancs elfogyasztása után döntést hozott.

Romboljuk le a Gyurcsány szobrot!

Az elhatározást tett követte, és elindult a gőzhenger. Az első sportminiszteri naptól kezdve módszeresen ütik-vágják a kormány fejét, aki hol jobban, hol rosszabbul, de még bírja az össztüzet.

Az öszödi beszéd balos kommunikációja azonban sokkal többet ártott, mint amennyit a másik oldal addig elért. Az „elkúrás” sok emberben felnyomta a pumpát és várták, hogy elhangozzék egy bocsánatkérés. Ami talán nem is fájt volna a kormányfőnek. Azonban egyfajta dacból, vagy buta kommunikációs tanácsot követve, nem volt hajlandó beismerni, hogy hibázott. A Köztársaság téri „brainstorming” úgy döntött, továbbra is legyen kemény és kitartó, és ne bánjon meg semmit. Ezzel sok-sok embert megsértett. Kevésbé volt érdekes, hogy valaki őszintén beszél, mint az, hogy durva és arrogáns is volt ugyanakkor.

Fájó bocsánatkérés?

Talán ezt a különbséget nem vették észre vagy nem vették komolyan a megfelelő helyeken. Egy ügyesen megírt beszéddel pedig könnyen meg lehetett volna hódítani egy csomó ember szívét. Elég hamar kiderült, hogy a jobboldal komoly fegyverként tartogatta, és nem véletlenül az önkormányzati választások finisében dobták be azt a köztudatba. Ugyanez két hónappal előbb vagy később már közel sem durrant volna akkorát. Ez a szoci a szakértőknek rögtön világossá kellett volna válni és érdemes lett volna ellentámadásba lendülni. Van egy csomó erős ember a szocialistáknál, akik már addig is mértek néhány kemény csapást a másik oldalra, így őket könnyen be lehetett volna vetni. Az első körben ők tompíthatták volna a hatást. A béna rendőri fellépés – legyen bárki hibája – is azt a látszatot erősítette, hogy Gyurcsány nincs a toppon. Ha már a tévéostromot nem lehetett elkerülni, vagy keményen feloszlatni, akkor néhány jól irányzott anyaggal, erős fellépéssel lehetett volna annak negatív hatását csökkenteni.

És végül, maximum egy héttel az ügy kirobbanása után Gyurcsány Ferencnek egy, az összes közszolgálati és kereskedelmi tévében leadott beszédben kellett volna elnézést kérnie. Ezt vélhetően minden napilap és internetes média is leközölte volna, és néhány napra elvette volna a témát a közelgő voksolásról. Egy ilyen látványos gesztus erősen megoszthatta volna a konzervatív tábort az önkormányzati választásnál. Mert aki reagálni akart volna egy ilyen beszédre, annak fel kellett volna borítania a megtervezett kampány tempóját. Ez óhatatlanul zavart okozott volna az orbáni gondolatmenetben. Persze, ha nem reagáltak volna egy ilyen beszédre, akkor meg az emberek fejében kavarogtak volna bizonytalan gondolatok, és így összességében csökkent volna a jelenlegi erős önkormányzati túlsúly.

De ezt is elkúrták

Ráadásul a balos makacsság az addigra begyűrűző anyagi megszorításokkal együtt csak rontotta a helyzetet. Gyurcsány nem tűnt el a médiából, bár lehet, hogy egy kisebb háttérbe szorulás nem ártott volna. Így egy kicsit a saját politikájának is áldozata lett. Mivel az arcára épült rá a párt, így a bevitt ütések vele együtt a szocikat is félig meddig térdre kényszerítette. Kérdés, hogy a most következő huszonnégy hónapban tanulnak-e az eddigiekből?

2010

Beszéljünk úgy a lehetőségekről, mintha minden normálisan haladna, és az előre beharangozott időpontban, 2010 tavaszán lesz a következő ország mozgósítás. Az előrehozott választásoknak van ugyan realitása, de a fodori szadesz nem fogja magát a torgyáni kisgazdák sorsára juttatni, és nem fogják magukat kibuktatni a Tisztelt Házból. Ennek legjobb módja, ha nem szavazzák meg a következő évi költségvetést. Valószínűleg kemény viták, pad alatti susmorgások, és mindenféle üzengetések lesznek az egykori koalíciós partnerek között, de szinte biztos, hogy a kellő időben meg lesz a megfelelő mennyiségű „igen” gomb.

Utána jönnek az eu-s választások amelyek előtt jelentős mennyiségű időmoratórium akadályoz meg majd mindenféle népakarat-nyilvánítást. Így máris 2009 őszére ugrunk, amikor meg egyébként is belendül a hazai választási gépezet.

Vagyis jóesélyünk van arra, hogy még egy ideig nem kell szűk, elfüggönyözött boxokban ikszelgetnünk.