Fordítsuk újra a Bibliát!

A fordítás korában sok ma is használatos szavunknak egészen más volt a jelentése. Ezekből gyűjtöttünk egy csokrot, alapul véve a Bibliát - Károli Gáspár fordításában.

Az állat akkoriban például nem élő állatot jelentett, hiszen így szól az Írás: "Azután monda az Isten: Legyenek világosító állatok az égnek kiterjesztésén, hogy világosítsák a földet… Szerze azért az Isten két nagy világosító állatokat a' nagyobbik világosító állatot, hogy világosítana nappal, a kisebb világosító állatot, hogy éjszaka világítana, és tsillagokat is…"( Mózes I. 15., 16.)
Ilyen - hogy stílusosan szóljunk - megvilágításban egy csöppet sem sértő a későbbiekben a köznyelvben is használt "asszonyi állat" kifejezés…

A Károli biblia a "hol" jelentésben még a "holott"-at használja.
"És felkele Ábrahám reggel és oda a' helyre méne, holott az Úr előtt állott vala." (Mózes I.19.27.) A Biblián kívül is találkozhatunk ezzel a használattal, például Balassi (végül is Károli kortársa!): A végek dicséretében: "Vitézek, mi lehet szebb dolog a végeknél?/ Holott kikeletkor az sok szép madár szól,/ Kivel ember ugyan él."

Külön téma a határozott névelő. Károli a névelő olykor hiányzó z-betűjét hiányjellel jelzi. Nyelvtörténetünkben ez később csakúgy elmaradt, mint a z-betű a mássalhangzók előtt használt határozott névelőből.

Megtalálható a Károli-bibliában a "teher" szó régies alakja, a "terh" is. "Ha látándod, hogy a' terh alatt fekszik annak szamara, a ki téged gyűlöl, nem lészesz é annak segítséggel?" (Mózes II.23.5.)
Elég nehéz lehetett kimondani, mert később belecsatlakozik egy ejtéskönnyítő e-hang: tereh. Lásd Arany János A walesi bárdok című, híres versében: "Vadat, halat s mi jó falat/ Szem szájnak ingere/ Sürgő csoport, száz szolga hord,/ Hogy nézni is tereh." De ez már Arany korában is idejétmúlt szóalak volt, csak a hangsúly miatt használta.

Más kifejezés meg rövidebb annál, ahogyan ma használjuk. Ilyen az "ámbátor" helyett használt "bátor." "Bátor úgy büntesse meg Isten a' Dávid ellenségeit és nékem is úgy adjon előmenetelt, hogy reggelig semmit meg nem hagyok valamije vagyon, még a' falra hugyozóját sem.(Sámuel I. könyve, 25. 22.) A mondat végi kifejezés pedig valószínűleg szalonképesnek számított Károli Gáspár idejében, különben nem került volna be a Bibliába.

Vannak kifejezések, amelyek ma is élnek, de más jelentéssel bírnak, mint az első magyarra fordítás idejében. Ilyen az "ismer", vagy korabeli formájában "esmér" ige. A Bibliában ez a nemi aktust is jelenti. "És esméré Kain az ő feleségét, ki fogada méhében és szülé Hánókhot." (Mózes I.4.17.) A homoszexuális szodomaiak arra kérték Lótot, küldje ki házából az oda érkezett férfiakat (tulajdonképpen angyalokat). "Hozd ki azokat mihozzánk, hadd esmérjük őket!" (Mózes I.19.5.)
Megvan a Bibliában a közösülés, azaz korabeli nyelvhasználattal közösködés és az egyesülés kifejezése is (mindkettőre van példa), de általában pejoratív értelemben. "Átkozott legyen a' ki közösködik akármi némű oktalan állattal." (Mózes V.27.21.) Ugyanígy, amikor erőszakos nemi vagy házasságtörő aktusról van szó.

Az is látható a Károli fordításból, hogy ekkor még nem vált el minden jövevényszó az eredeti alakjától. Mózes így ír azokról a napokról, amelyeken tilos a munkavégzés: "Semmi rabóta dolgot a' napon ne tegyetek, hanem áldozzatok az Úrnak!" (Mózes III.23.25.) (Később már robot néven magyar szó lesz a szláv "rabótá"-ból, de megjelenik a "munka" is, ez a szintén szláv jövevényszó). Az első magyar nyelvemlékből, a Halotti Beszédből tudhatjuk, hogy a "munka" a 11. században még az eredeti szláv jelentést hordozza: kín, fájdalom. "Haraguvék Isten, és veté őt ez munkás világba".

Más szavak prototípusa is megfigyelhető a Bibliában. A későbbi időhatározó "mindétig" (jelentése: örökké) már elrejti eredetét: mind éltig. A Károli Bibliában még így szerepel: "Ha meg nem hozom őtet (t.i.: Benjámint Jákóbhoz) hozzád, és őtet elődbe nem állítom, mind éltig bűnös legyek előtted."(Mózes I. 43)