Jan Oldakowski igazgató rendkívül értékesnek és a történészek által kevésbé ismertnek nevezte azokat a megszálló német hatóságok által kiadott lakhelykártyákat, amelyek egy magánszemély adományaként kerültek a múzeum birtokába.

A lista 561 személy nevét tartalmazza - többségük nő és gyermek - akiket 1944 augusztusa és októbere között a nácik erőszakkal kilakoltattak varsói otthonaikból. A névsort a múzeum feltette internetes oldalára (http://1944.pl), hogy megtalálják az eseményekről tanúskodó túlélőket, vagy leszármazottaikat. A felkelésnek ez a része még meglehetősen feltáratlan, ezért remélik, hogy a személyes történetek segítenek kitölteni egy űrt a második világháború történetírásában.
Az utcáról utcára folyó harc 1944. augusztus 1-jén tört ki és 63 napig tartott. Mintegy negyedmillió civilt öltek meg a felkelés során, amelyet többségükben rosszul felfegyverzett fiatalok robbantottak ki abban a reményben, hogy sikerül felszabadítaniuk Varsót a náciktól. A felkelést azonban leverték, és a lengyel fővárost lerombolták.

Oldakowski felidézte, hogy a felkelés első napjaiban a német katonák azt a parancsot kapták, hogy öljenek meg minden civilt. Miután azonban a parancsnokok úgy vélték, hogy egy ilyen totális megtorlás túlságosan sok katonát "kötne le", úgy döntöttek, hogy a lakosságot elűzik otthonaikból vagy pedig kényszermunkatáborokba szállítják őket.

A varsóiakat előbb a fővároshoz közeli ideiglenes táborokba hurcolták, később azonban voltak, akiket Lengyelország különböző részein élő családoknál helyeztek el. Összesen 700 ezer embert telepítettek ki Varsóból 1944 őszén, közülük 60 ezren koncentrációs táborokba, százezren pedig németországi munkatáborokba kerültek.

A most előkerült kartotékok azokról szolgálnak részletekkel, akiket a Lódz melletti Rozprza járásba küldtek. Mindegyiken rajta volt az illető neve, varsói és új címe, vallása, kora és aláírása is. A dokumentumok rossz állapotban vannak, emiatt egyelőre nem lehet őket kiállítani - közölte a múzeum.