Teljesítményközpontú, a média által erősen befolyásolt világban élünk, melynek a stressz és a szorongás lassan teljesen természetes velejárójává válik. Nem csoda tehát, hogy megfeszített tempójú életvitelünknek nem csak testi egészségünkre vannak kedvezőtlen hatásai, de olyan pszichoszomatikus tünetek is megjelennek rajtunk, amelyek hallatára néhány évtizeddel ezelőtt csodálkozva csóváltuk volna a fejünket.
Az evészavarok talán az egyik legalattomosabb ezek közül, hiszen az olyan fiatal és serdülőkorú lányokat támadja elsősorban, akik még személyiségfejlődésük képlékeny szakaszában járnak, és akiket a külső hatások stabil belső bázisok híján könnyen tévútra vezetnek. Nemrégiben már hírt adtunk, arról a Finnországban készült felmérésről, amely szerint az evészavarok problémája már az egészen fiatal korosztályt, az iskoláskorú gyerekeket is érinti.
Az anorexia és az ehhez hasonló táplálkozási zavarok elleni harc persze nem új keletű dolog. Tavaly decemberben például Németországban indított kampányt három miniszterasszony „Das Leben hat Gewicht” (Az életnek súly van) elnevezéssel. Idén áprilisban pedig a franciák hoztak új törvényt, mely a csont és bőr modellek kultuszát igyekszik leépíteni. A probléma azonban ennek ellenére tovább gyűrűzik, sőt a finn felmérés szerint egyre fiatalabb áldozatokat követel. Mennyiben felelős az iskola, a családi háttér, a média és egyáltalán mi, akik a társadalmat alkotjuk. Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Fekete Melinda pszichológus segítségével.
Még mindig trendi a kóros soványság
"A táplálkozási zavarok kiváltó oka elsősorban a divat. A média, a tévé azt sugározza az iskoláskorú lányoknak, hogy akkor szépek, ha zörögnek a csontjaik, és akkor tetszenek a fiúknak, ha soványak. Így aztán szépen lassan kialakul a testképzavar.” A családi háttár a pszichológusnő szerint ebben a kérdésben nem igazán befolyásoló tényező, kivéve, ha az anya is táplálékozási problémákkal küzd. A médiának ez a hatása ugyanúgy a férfiak estében is érzékelhető, náluk az úgynevezett fordított anorexia léphet föl, tehát, hogy abnormisan nagy izomtömeg elérésére törekednek, különböző táplálék kiegészítő szerekkel. A doktornő elmondása szerint a család és a biztonságot nyújtó stabil háttér ugyan nagyobb fokú védettséget ad a gyerekek számára az ilyen betegségekkel szemben, mégis sok esetben fordul elő, hogy ezek megléte mellett is kialakul a probléma. „A kortárs csoportnak nagyon nagy befolyása van a gyerekekre iskolás korban, nagyon fontos tehát, hogy a gyerek milyen társaságba kerül, kikkel barátkozik, mert ha a baráti körében a soványság a divat, rajta is egyre nagyobb lesz a nyomás, hogy ne lógjon ki a sorból.”
Gyógyítás helyett megelőzés
Fekete Melinda a prevenció fontosságát is kihangsúlyozta. „Fontos lenne a jó iskolapszichológusi hálózat működése. Tapasztalatom szerint ez már elég sok iskolában jól működik, persze elsősorban a módosabb iskolákban, akik meg tudják engedni maguknak.” Az iskolapszichológusoknak elsődleges feladata a tájékoztatás lenne. Fel kell hívniuk a gyerekek figyelmét ennek a betegségnek a veszélyeire, és a megfelelő vitamin és ásványanyag bevitel fontosságára. Az iskolának a felismerésben is nagy szerepe van, hiszen a szülőknek sajnos sok esetben csak nagyon kevés idejük marad a gyerekekre, akik a napjuk túlnyomó részét az iskolában töltik. Ha a probléma már kialakult kétféle lehetőségük van a segítségkérésre: fordulhatnak pszichiáterhez, aki gyógyszeres kezelést alkalmaz, vagy pszichológushoz, aki pszichoterápiával próbál segíteni a táplálkozászavaron. „Általában ez a második lehetőség az eredményre vezető.”- magyarázza a doktornő. Az evészavarok kezelésére persze nincs egységes recept, mindig a konkrét eset határozza meg, hogy milyen kezelést alkalmazható. Ez lehet kognitív pszichoterápia, amely a kialakult tévképzeteket próbálja megszüntetni, lehet önbizalom erősítő program, vagy családterápia, hiszen nagyon fontos, hogy a családot is bevonják a gyógyítás folyamatába és otthon is segítsék a gyereket.
Egyedül nem megy
A betegség persze nem egyik napról a másikra múlik el. Ez egy lassú folyamat, amely hosszas pszichoterápiás kezelést igényel. „A gyógyulás nagymértékben függ a gyerek pszichológussal való kapcsolatától. A serdülő korosztálynak sajátja, hogy elég nehéz felvenni velük a kapcsolatot és fogást találni rajtuk, hiszen ebben a korban a legzárkózottabbak. Ha azonban ez sikerül a szakembernek, és elnyeri a gyerek bizalmát, az már ötven százalékos siker.”
