A szívrohamok télen sokkal gyakrabban következnek be, mint nyári melegben. Ezt főleg azzal magyarázták, hogy hideg hatására az erek összehúzódnak, a szívizom kevesebb vért kap, mint amennyire szüksége volna és valamelyik koszorúér elzáródásának következtében szívinfarktus következik be.

A koszorúérbetegség háttere lassú, gyulladásos folyamat: ez az érelmeszesedés lényege. Az utóbbi időben a vérből több, gyulladásjelző fehérjét sikerült kimutatni és ezek mennyiségéből következtetni lehet az érbetegség mértékére, előrehaladására.

Egy európai szakértőkből álló munkacsoport évek óta foglalkozik a hőmérséklet, a gének, valamint a levegő szennyezettsége és a szívbetegségek közötti összefüggések vizsgálatával. Ennek legújabb eredményeit közölték most és meglepő adatokat hoztak.

A korábbi vizsgálatokban nem foglalkoztak annak mérésével, hogy a környezeti hőmérséklet milyen módon és mértékben befolyásolja a vérben megjelenő gyulladásjelző fehérjék mennyiségét. Alexandra Schneider és munkatársai hat európai városban vontak be a vizsgálatba összesen 1003 szívbeteget, akiknek már volt infarktusa. Azt nézték, milyen változások következnek be, amikor jön a tél.

Már öt nap, amikor a külső hőmérséklet tíz foknyit csökkent, négy százalékkal növelte a gyulladásjelző fehérjék mennyiségét. Egy másik fehérje vérszintjének növekedése háromnapos késéssel következett be.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy a tapasztalt változások azt jelzik: a koszorúérbetegségben szenvedők nem csak azért kerülnek télen a szívroham ismétlődése szempontjából fokozott veszélybe, mert a hideg reflexes úton szűkíti az ereket és ez kiváltja az anginás mellkasi fájdalmat, sőt esetleg a szívinfarktust.

A gyulladásjelző fehérjék fölszaporodása hideg időben arra utal, hogy a hőmérséklet csökkenésének gyors hatása mellett érvényesülnek hosszútávú, kedvezőtlen hatások is, melyek fölgyorsítják az érkárosítás folyamatát. A tél most még messze van, de idővel az is eljön. Akkor majd öltözzünk melegen!