A régészeti helyszínt még a múlt század fordulóján fedezték fel egy kastély, a Beedings Castle alapjainak kiásásakor. A homokkőrétegben lévő hasadékokban 2300 kőeszközt találtak, ám sok éven keresztül ezeket hamisítványnak vélték, jórészüknek azóta nyoma veszett.

Csupán az utóbbi időben Robert Jacobi, a British Museum munkatársának a Nagy-Britannia őskori benépesítése című projekt keretében végzett kutatásai során derült fény e leletek nemzetközi tudományos értékére. Így az elmúlt hetekben az English Heritage (Angol Örökség) állami műemlékvédő szervezet finanszírozásával végzett régészeti feltárások az első tudományos vizsgálat, amelyet 1900 óta a helyszínen végeztek.

"Az embernek eláll a lélegzete arra gondolatra, hogy ezeket az eszközöket az Észak-Európát egykor benépesítő utolsó neandervölgyiek csoportjai hagyhatták hátra" - mondta Mathew Pope, aki szerint a kovakőeszközöket nagyon kifinomult módon alkalmazták. A kutató egyébként tavaly bizonyította be, hogy a beedingsi közösség által alkalmazott anyag nagymérvű hasonlóságot mutat Észak-Európa más részében fellelt 35-42 ezer éves kőeszközökkel.

Pope kifejtette, a közösség teljes mértékben uralta a területet, a régió nyersanyagkészleteit, virágzó technológia birtokában volt, vagyis egyáltalán nem keltette a kihalás szélére került emberek benyomását.

"Voltak kérdőjelek a korábbi leletek értékével kapcsolatban, ám a mostani feltárások minden kétséget kizáróan bebizonyították az itt talált leletanyag eredetiségét, amely a homokkőben lévő hasadékokból származik" - mondta.

Matthew Pope szerint a neandervölgyi vadászközösség számára a dombtető, ahol hosszú időn keresztül tanyáztak, mindenekelőtt az Arun-folyó völgyére nyíló kilátás miatt volt vonzó. Abban az időben ez egy mocsaras sztyeppé volt, amelyen keresztül nagy számban vándoroltak a mamutok, bölénycsordák, az orrszarvúak. A táborból a vadászok szemmel tarthatták a potenciális zsákmányt.

Barney Sloan, az English Heritage Történelmi Környezeti Bizottsága vezetője szerint az észak-európai evolúciós történelem szempontjából vízválasztónak számít a régészeti helyszín.
Véleménye szerint a beedings-i kőeszközök egyaránt képezhették a térségben megjelenő modern ember tulajdonát, ahogy lehettek a neandervölgyiek utolsó vadászközösségeké is.

"Ily módon ez a kutatás ritka alkalom arra, hogy kiderítsük: mennyire volt fejlett a neandervölgyi technológia, s mennyire hasonlítható össze ez a modern ember eszközeivel" - vélekedett Barney Sloan.