Magyar galéria Moszkvában

Bár csak ötödik alkalommal rendezték meg az idén (május 28. és június 2. között) a moszkvai nemzetközi művészeti vásárt (Moscow World Fine Art Fair, rövidítve MWFAF), máris lekörözte a maastrischti TEFAF-ot (The European Fine Art Fair), amelyet eddig a legnagyobbnak tartottak ebben a műfajban. Előbbi csupán 76 kiállítóval 1,03 milliárd euró értékű műtárgyat vonultatott fel, miközben az utóbbi 220 galériása hozta össze a 0,64 milliárd, azaz 640 millió eurós össz-kínálatot. A robbanó energiaárakon mesés vagyonokra szert tett orosz milliárdosok vásárlóereje világszerte nyílt titok, így Amerikától Japánig egymás sarkát tapossák a műkereskedők, hogy az orosz fővárosban is "megcsapolhassák" ezeket a kimeríthetetlennek tűnő pénzforrásokat.

Miközben az orosz újgazdagok érdeklődése töretlen a francia impresszionizmus rekord árakat döntögető remekművei iránt, ezzel párhuzamosan megfigyelhettük az 1905-ös októberi forradalom után nyugatra kényszerült orosz avantgárd mesterek munkáinak tömeges "hazatérését" is, az oligarchák jóvoltából. A rangos párizsi Le Minotaure (amely immár három éve az Antik Enteriőr budapesti régiségvásárának is rendszeres résztvevője), kifejezetten ezért vitte Moszkvába az orosz emigráns festőnő - Natalija Goncsarova - 1918-as, gouache-technikával festett virágcsendéletét (amelynek ára bizalmas üzleti megállapodás tárgya), szintén a francia fővárosból a Schmit Galéria pedig Claude Monet 1869-es Behavazott fasorát, Alfred Sisley 1896-os Reggeli hangulatát Loing tetői felett (árakat nem közöltek). Jane Kahan amerikai galériás Marc Chagall La Vie (Az élet) című 1964-es festményének gobelin-változatát kínálta 2,8 millió, illetve Fernand Léger 1951-es Építőmunkásainak szövött faliképét 172 ezer euróért, amelynek eredetije a híres moszkvai Puskin Múzeumban függ.

Politikai pikantériát jelentett a helybéli Regina Galéria standján a spanyol José-Maria Cano enkausztika technikával festett, embernagyságú portrésorozata olyan mai vezető orosz politikusokról, mint Medvegyev vagy Putyin. A Wall Street Journal ily módon feldolgozott illusztrációinak sokszorosított grafikai példányaiért 35 ezer eurót kértek, a lenvászon festmények darabja pedig kereken negyedmillió euró volt.

A keleteurópai térségből egyedül az Erdész and Makláry Fine Arts volt jelen a moszkvai seregszemlén. A Szentendrén és Budapesten is galériát fenntartó Erdész László a párizsi Makláry Kálmán művészet-kutatóval fogott össze, a két világháború között vagy az 1956-os forradalom után francia emigrációba kényszerült magyar emigráció mestereinek itthoni valamint külföldi népszerüsítésére és forgalmazására. Mindketten tagjai az S.N.A. (Syndicat National des Antiquaires Négociants en Objet d'Art Tableaux anciens et modernes de France) műkereskedelmi szakszervezetnek. Hazatérése után Erdész László moszkvai benyomásait így összegezte:

- Az orosz fővárosban évente több művészeti vásárt is rendeznek. Alig tíz nappal az MWFAF előtt tartották például a kortársak seregszemléjét, amire orosz galériák sora is specializálódott újabban, a világszerte növekvő érdeklődés és a rohamosan emelkedő árak miatt. Ezek egy része a nemzetközi művészeti vásár standjain is megjelent, a legfontosabb többi galéria mellett, amelyek a régészeti ásatásokból előkerült ókori leletektől a középkori műtárgyakon át egészen napjainkig kínálták portékájukat, a képek és szobrok, antik bútorok és modern dizájn vagy az iparművészet minden kategóriájában. A moszkvai nemzetközi vásárt egy francia-svájci cég szervezte, amelynek Párizsban és Moszkvában is vannak irodái. Ők adminisztrálják a salzburgi valamint a Palm Beach-ben tartott, hasonló jellegű rendezvényeket is. A moszkvai helyszín nagyon elegáns volt, közvetlenül a Vörös Tér mellett, a Kreml közelében, egy hatalmas műemléképületben, amelyet 1817-ben emeltek a Napoleon csapatai fölött aratott győzelem emlékére. A nagy, alátámasztás nélküli terem neve Manézs. Valamikor a cári gárda gyakorlatozott itt, a szovjet érában kulturális célokra használták, az utóbbi évtizedben bekövetkezett tűzvész pusztítása nyomán eredeti állapotában, nemes anyagokból állították helyre és azóta is itt tartják a nemzetközi kiállításokat - ecsetelte a körülményeket, magáról a vásárról pedig megjegyezte: - A vásár két szinten zajlott: a bejárati csarnokban a festményeket és a szobrokat helyezték el, az alagsorban a méregdrága, márkás órákat és ékszereket árulták a világ leghíresebb cégei, mint például a Tiffany vagy a Bulgari, továbbá New Yorkból a sztárok ékszerészének nevezett Harry Winston is, de sorolhatnánk még a nagy neveket. Speciális volt a nyitvatartás szabályozása: délután mindössze két órán át látogathatta a közönség, este pedig 9 és 11 között a meghívott VIP-vendégeket fogadták. Ennek ellenére mintegy 60 ezer fő kereste fel az eladással egybekötött kiállítást a tíz nap alatt.

- A magyarok mit profitáltak a kiállításból?

- Mi realista képeket állítottunk ki, a cári udvarban működött Zichy Mihálytól kezdve Nyári Istvánon át a tavaly Párizsban elhunyt Sándorfi Istvánig. A szobrászok közül Csáky Józseftől Miklós Gusztávig kínáltunk plasztikákat. A vásáron partnerkapcsolatokat építettünk ki több moszkvai galériával. Közülük a Proun Gallery profilja például az immár klasszikussá vált orosz avantgárd, a lehető legtágabb értelemben, a történeti örökségtől a mai átértelmezésig és a hagyományok továbbfejlesztéséig. Ezért cserekiállítást szervezünk Vajda Lajosnak, a szentendrei iskola oszlopos tagjának.