Az utóbbi években jött igazán divatba az illegális színesfém-kereskedelem, amelynek beszerzési helyeit elsősorban a kötöttpályás tömegközlekedés és az áramszolgáltatás létesítményei jelentik. Nagybajomban tavasszal egy házaspár 140 méternyi sínt szedett fel önszorgalomból, de Szabolcsban is rendszeresek a vasútrongálások. Lassan ott tartunk, hogy nem is a Kóka-féle vonalbezárási láz bénítja meg a hazai vasúti közlekedést, hanem a szemfüles tolvajok. Sőt, az utóbbi időben nemcsak a MÁV látja kárát a fémgyűjtőknek, hanem a BKV is, hiszen a gödöllői HÉV vonalán rendszeresek a vezetéklopások.

A vasútban van a biznisz!

A MÁV most mégis úgy tűnik, megelégelte az elharapódzó vandalizmust, és a BKV-val, illetve több mobilszolgáltatóval szövetkezve közös megoldást keres a jelenség visszaszorítására. Erre minden okuk meg is van, mert Ignácz István, a társaság vagyonvédelmi osztályvezetőjének közlése szerint tavaly a vasút területén 812 fémlopás történt, ebből csak 45 elkövetőit sikerült tetten érni, idén májusáig pedig 313 hasonló károkozást regisztráltak, 20 elfogással. Vagyis szinte kockázat nélkül meg lehet lovasítani bármit a vasúttól, hiszen minimális a lebukás veszélye.

Tudják ezt az üzletág „beszállítói” is, így tevékenységük nem csak a sínekre irányul, hanem a villanyvezetékekre is, hiszen a rézhuzalok kilójáért a vashulladék tízszeresét is be lehet zsebelni egy-egy MÉH-telepen. A legjobb áron viszont a telefonkábelt veszik, ez még a távvezetéknél is kelendőbb műfaj. A szabadkereskedelem gátja csak az lehet, ahogy a csepeli MÉH-begyűjtő vezetője elmondta, hogy az átvevő felismeri az áru nem egészen tiszta származását. Hozzátette, a legtöbb MÉH-telep már el sem fogadja a lopott hulladékot. (Hurrá! 2008-at írunk és már eljutottunk oda, hogy a törvénytelenül szerzett fémárut visszautasítja a MÉH…)

A szobrokat sem kímélik

A színesfémpiac másik húzóága a szoborlopás. Eleinte egy-egy köztéri bronzalak eltűnéséről, megcsonkításáról szóltak a hírek, most már azonban üzemszerűen, ideológiai válogatás nélkül kerülnek „magángyűjtők” kezébe a műalkotások. Nagykállóról Rákóczi mellszobra vált köddé, Nyíregyházáról gróf Vécsey Károly emlékműve tűnt el, míg a Gellért-hegyről Mahatma Gandhi és Szent Ferenc fémalakját szerelték le két másik műalkotással együtt. De permanens eltulajdonítás áldozata rendszerváltás utáni első miniszterelnökünk, Antall József mellszobra is, amit az utóbbi két évben kétszer loptak el. Akárcsak a budai várban található Pallas Athéné lándzsáját.

Míg a szoborlopás a felbecsülhetetlen eszmei kár mellett főleg esztétikai következményekkel járó kultúrvandalizmus – oké, egy-egy szobor újraöntése sem olcsó mulatság – a vezetéklopás, vagy a sínfelszedés már közvetlen életveszélyt idézhet elő. Ugyanígy a mostanság trendinek számító akkumulátorelcsórás, ami egy-egy vasúti átjáró esetén halálos baleset forrása lehet. De életvédelmi szempontból magas rizikójú egy-egy kresztábla, vagy csatornafedél elszállítása is. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy finomabb számítások szerint is évente 10 milliárddal terhelik a büdzsét a fenti tevékenységek, megérthetjük, hogy miért bír elsőrendű prioritással a fémtolvajok elleni harc.

Meddig még?

Kondorosi Ferenc, az Új rend és szabadság kormánybiztosa sok egyéb tevékenység mellett (gyógyszerhamisítás elleni küzdelem, szerzői jogok érvényesítése, közlekedési szigorítások) a színesfémgyűjtők ellen is keresztesháborút hirdetett. Ő Bádogember Kommandó fedőnéven állított volna fel akciócsoportot, ám végül Zöld Kommandóra keresztelve jött létre a rendészeti egység májusban. A csoport a zéró tolerancia zászlaja alatt hajtott végre rajtaütésszerűen több mint háromszáz ellenőrzést országszerte. Ennek eredményeképp eddig összesen több mint 2,7 millió forint bírságot szabtak ki 47 tonna hulladék szabálytalan lerakása miatt. Az engedély nélkül kezelt hulladék mennyisége 20 esetben meghaladta a száz tonnát, csaknem 30 esetben pedig a tíz tonnát.

A razziákon túl Molnár Béla KDNP-s képviselő felvetette a lopott árut elfogadó telepek szankcionálását is, hiszen a jelenlegi jogi környezet mind a beszerzők, mind a feldolgozók esetében igencsak enyhe büntetési tételeket lebegtet. Juhász Gábor, az igazságügyi és rendészeti tárca államtitkára azonban nem tartja hatékonynak a büntetések szigorítását, szerinte az nem oldana meg semmit.



A kérdés egyelőre holtponton van, és a nyári szünet miatt egyelőre nem is várható tartós jogi rendezés. Pedig érdemes lenne megvizsgálni a montenegrói modellt, ott például államilag monopolizálták a fémfeldolgozást, így átvevők hiányában visszaszorult a fémtolvajlás is. Amíg azonban csak egy-két politikus tekinti szívügyének e fellendülőben lévő üzletág visszaszorítását, addig idehaza sínen lesz a lopás.