Jól érzik magukat a hódok

Az egyik család ugyanis a telepítés helyszínétől kicsit távolabb talált otthonra, ez a térség azonban már nem tartozik a természetvédelmi területhez.

A tanácskozáson a WWF Magyarország környezetvédő szervezet mellett a helyi vadásztársaság, a gazdálkodók, vízügyi szakemberek és a park munkatársai is jelen voltak, hogy megvitassák, hogyan lehet kezelni a kialakult helyzetet.

A pozitív hangvételű megbeszélés után a WWF Magyarország képviselője, Gouber Tamás az MTI-nek elmondta: a vadásztársaság és a gazdálkodók küldöttei kijelentették, hogy nem káreseményként élik meg, hogy ha a hódok a területükön táplálkoznak. Sőt a gazdálkodás során olyan módszereket alkalmaznak, hogy a rágcsálók a Tisza ezen szakaszán maradjanak.

A 2006-ban a területre telepített három családból egyébként jelenleg csupán ennek az egynek az élőhelyét tudják nyomon követni a szakemberek. A rágásnyomok alapján egy három-négy fős csoport él itt. A másik két család pedig - miután a hódok nagyon kényesek élőhelyükre, és ha nem találják megfelelőnek, költöznek - valószínűleg tovább állt a Tisza vagy mellékágai mentén, őket egyelőre nem sikerült beazonosítani.

A WWF Magyarország képviselője hozzátette: idén ősszel a Tisza mentén terveznek még egy betelepítést, mely az utolsó akciója lesz a WWF-nek. Eddig több mint kétszáz hódot telepítettek vissza Magyarországra, az állatok a Duna és a Tisza mentén nagy számban találtak otthonra. A szakemberek nagyobb populációkról tudnak a Gemenci erdő környékén, illetve a Szigetközben. Jelenleg 500 hód él a Magyarországon az itt és a környező országokban történt telepítésnek köszönhetően.

Az eurázsiai vagy európai vagy közönséges hód (Castor fiber) Eurázsia legnagyobb, jellegzetes rágcsálófaja. Állománya a 19. században jelentősen megfogyatkozott, jelenleg Európában a védelmi intézkedéseknek köszönhetően állományszáma növekvőben van, az ázsiai populációk azonban továbbra is veszélynek vannak kitéve.