Mindeddig Kínában hasonló geokémiai vizsgálatok csupán az elmúlt száz évről szolgáltattak adatokat, bár az is igaz, hogy sokszor nehéz elkülöníteni a történelmileg képződött fémüledékeket a jelenkori urbanizáció, környezetszennyezés és ipari fejlődés hatásaitól - olvasható a Science Daily című angol nyelvű tudományos hírportálon.

Hsziang Tung Li, a Hongkongi Műszaki Egyetem professzora kollégáival a Hupej-tartományban (Hubei) lévő Lience (Lianzi) tó üledékéből 300 mintát vett, amelyekben radiokarbonos vizsgálattal elemezték a réz, ólom, nikkel és cink koncentrációját.

A kutatók választása azért esett erre a tóra, mert abba nem jutott szennyvíz, így ideális helynek számít a környezeti változások és az emberi tevékenység következményeinek a vizsgálatára.
Az ötezer éves mintákban alacsony volt a fémek koncentrációja. Ez arra enged következtetni, hogy az adatok a fémek természetes elosztását tükrözik. Bizonyos idő elteltével a fém mennyisége növekedni kezdett, ami a kora bronzkortól (Kr.e. 1500) növekvő bányászati tevékenységet és fémfelhasználást tükrözi.

A hadakozó fejedelemségek korában (Kr.e. 475-221 között) képződött üledékben drámaian megnőtt a fémek koncentrációja, ami az ötvözetekből készült bronzeszközök elterjedésére, valamint az ehhez szükséges bányászat fokozódó termelésére utal.

"Érdekes módon az üledékben megfigyelhető fémkoncentráció változása megfelel a Római Birodalom korából származó európai adatoknak" - jegyezte meg Li professzor.

A fémkoncentráció szignifikáns növekedése az üledékben belenyúlt a Han-dinasztia Kr.e. 206- Kr.u. 220 között tartó uralkodásába. Ezután a növekedés lelassult, újbóli megugrás az 1800-ás évek közepén figyelhető meg, amikor Kína belépett az iparosodás korába.