Könyvtárnyi irodalmat írtak már össze a "vérgrófnőnek" vagy "vámpírkirálynőnek" is aposztrofált Báthory Erzsébetről (1560-1614), a mai Szlovákia területén fekvő csejtei vár úrnőjéről, gróf Nádasdy Ferenc özvegyéről, aki a legenda szerint hatszáz szűzleányt mészároltatott le azért, hogy a vérükben fürödjön. A grófnő a szlovák köztudatban a legismertebb magyar történelmi alak, személyét az idők során gyakran használták magyarellenes hangulatkeltésre.
Ezúttal a már évek óta Prágában élő Juraj Jakubisko szlovák rendező filmet készített Báthory Erzsébetről, akit a szlovák köznyelv "bátoricskának" nevez. A július 4-én kezdődő 43. Karlovy Vary-i Nemzetközi Filmfesztiválon bemutatásra kerülő film védnökségére Szlovákia három legfőbb közjogi méltóságát, Pavol Paska házelnököt, Ivan Gasparovic államfőt és Robert Fico kormányfőt kérte fel Jakubisko. Gasparovic, Fico és számos szlovák politikus jelen is voltak a hét végi vetítésen, amely után a pozsonyi Várhegyen álló kormányszállóban adtak fogadást.
Jakubisko filmje azért érdemel figyelmet, mert egy olyan - a két világháború között megjelent - szlovák lektűr, Jozo Niznánsky "Cachtická pani" (A csejtei úrnő) című könyve alapján készült, amelyet a mindenkori legnagyobb példányszámban és legtöbbször megjelent szlovák könyvként tartanak számon. Ráadásul a legendát azóta más szlovák szerzők is feldolgozták, s szlovák történészek is igen véres képet festettek a magyar főúr özvegyéről.
A történeti hiteleségében igencsak megkérdőjelezhető "drakulanő-történet" nagy hatással volt a szlovákok történelmi tudatára, általános magyarságképére is, jóllehet, a magyar művelődéstörténet korábbi évszázadaiban is jelen volt, és ma is él a Báthory Erzsébet alakját megosztó szemlélet. Mi több, 1974-ben, még orvostörténészként a későbbi magyar miniszterelnök, Antall József is társszerzője volt egy Báthory Erzsébetről szóló tanulmánynak.
A ma (Pöstyén közelében) romjaiban megtekinthető csejtei (Cachtice) vár sötét falainak kövei közt "a szlovák cselédlányok testéből felfakadó vérpatak" legendáját cáfoló történészek a jezsuita szerzetes, Túróczi László "kézenfekvő érvelésére" is gyakran hivatkoznak, aki 1729-ben írott tanmeséjében a legendát cáfoló szándékkal vetette fel, hogy az emberi vér gyorsan alvad, ennélfogva fürdésre igencsak alkalmatlan "folyadék". A ráadásul még leszbikusnak is tartott főúri özvegy véres orgiáit, az asszonyság ellen felhozott egykori vádakat sosem bizonyították, ám a legendát cáfolni sem tudták.
Mértékadó kutatások szerint a vádak "első szerzője" Thurzó György nádor, az özvegy elvetemült ellensége volt, aki nagy pénzek és nagy fáradozások árán, hosszú éveken keresztül "koholta a vádat" és ármánykodott Báthory Erzsébet ellen, csak éppen a pert és az elmarasztaló ítéletet nem tudta kieszközölni. Az asszonyt ennek ellenére élete végéig befalazva tartották a csejtei várban, ahol őrülten fejezte be életét.
A filmrendező Jakubisko többször nyilatkozta azt, hogy maga sem a legenda, hanem a történeti valóság felé hajlik, hogy az akkor élt emberek és elsődlegesen a tragikus sorsú hősnő érzelemvilágát igyekszik megjeleníteni a "történetben", amelyből korábban Mészáros Márta is filmet akart készíteni, pénz híján azonban ő lemondott róla, jóllehet, az ő forgatókönyve a cselszövés áldozatává lett, a korabeli gyógyításhoz, így az érvágáshoz is értő, felvilágosult, ám ellentmondásos asszonyról is szól.
Jakubiskót az Ezeréves méh című filmjéért már korábban magyarellenességgel vádolták, amiért a Peter Jaros élvonalbeli szlovák prózaíró regényéből készült A Budapestet felépítő szorgalmas szlovákok nehéz sorsát bemutató játékfilmjében igen előnytelenül ábrázolta egy költött magyar arisztokrata figuráját, áttételesen bírálva ezzel a Magyar Királyság elnyomó nemzetiségi politikáját.
