A venezuelai születésű hírhedt terrorista, aki a párizsi Poissy börtönben életfogytiglani börtönbüntetését tölti, az olasz hírügynökségnek a hét végén adott interjúban elmondta, hogy az olasz katonai hírszerzés (SISMI) megpróbálta az utolsó pillanatban kiszabadítani Morót úgy, hogy a szélsőbaloldali olasz terrorista szervezet néhány fogságban lévő tagját átadják palesztin fegyveres csoportoknak. Az akciót annak ellenére kezdeményezték, hogy az olasz kormány szigorúan megtiltott mindenféle közvetítést a Vörös Brigádok felé. A terv azonban egy nappal Moro kivégzése előtt kudarcot vallott.

Carlos már korábban is beszélt erről a kapcsolatfelvételről, ezúttal azonban neveket is említett. Ezek szerint 1978. május 8-án este egy repülőgép érkezett Bejrút nemzetközi repülőterére, amelynek fedélzetén Stefano Giavannone ezredes találkozott a Palesztinai Felszabadítási Front képviselőivel. A tervet azonban az hiúsította meg, hogy az egyik palesztin illetékes Bejrútban kiszivárogtatta a tárgyalások hírét, mire a SISMI vezetői azonnal leállíttatták az egyezkedést. Moro holttestét másnap délelőtt találták meg Rómában egy Renault 4-es csomagtartójában.

Ramirez Sanchez azt is tudni véli, hogy azokban az években a Vörös Brigádok fontolóra vette Gianni Agnellinek, a FIAT elnökének, valamint az olasz legfelsőbb bíróság egyik tagjának elrablását is. Korábbi források arról szóltak, hogy a célpont Leopoldo Pirelli, az autógumi-mágnás volt, ezt azonban Carlos cáfolta.

A hírhedt terrorista az interjúban arról is beszélt, hogy a bolognai pályaudvaron 1980. augusztus 2-án elkövetett, 85 halálos áldozatot követelő pokolgépes merénylet nem a Vörös Brigádok műve volt, még csak nem is az olasz szélsőjobboldalé, hanem az amerikai és izraeli titkos szolgálaté, amelyet a NATO, valamint az olasz katonai hírszerzés félkatonai háttérszervezete, a Gladio (Kard) közreműködésével hajtottak végre, hogy aztán a palesztinokat tegyék érte felelőssé.