Verjünk mi is rendőrt?
Eddig úgy néz, ki megússzák a rendőrök az ártatlan állampolgárok elpáholását. Hétfőn két eset kapcsán hozott döntést a Fővárosi Bíróság. Az egyikben bizonyító videófelvétel ide-vagy oda, felmentették a verőlegényt, a másikban pedig nem találták meg az orr
2008. július 2. szerda 18:59 - Pénzes Dávid
A hír: bizonyítottság, illetve bűncselekmény hiányában a Fővárosi Bíróság hétfőn felmentett négy rendőrt a hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás és testi sértés vádja alól.Akkor uccu, verjünk rendőrt! Sértsük meg a testét! Fektessük őket a járdára, (így lesz belőlük igazi fekvőrendőr) majd mindent bele. Ahol érjük. Ha tökön rugná valamelyikünk a legényt, akkor legföljebb nem lesz képes rendőrgyerekek nemzésére. Majd kap kárpótlást helyette. Ha a szemét ütnénk ki véletlenségből, akkor meg elmondhatja „így már látom a fél világot!” A bordatörés nem számít, hiszen ha egy aprócska országgyűlési képviselő túléli, akkor a fakabátnak sem lehet sokkal rosszabb.
Hogy miért tegyük mindezt? Csak úgy. Vagy mert többen vagyunk és erősebbek. Vagy mert a sok lúd még a nagy disznót is legyőzi. Vagy mert ők is megtehetik. Akkor meg mi mért ne? Ne mondjuk azt, hogy mi jobbak vagyunk, meg kedvesebbek. Meg mi nem tudnánk bántani ártatlanokat. Szedjük csak össze a vért a pucánkból, és álljunk neki. Ha kell, szerezhetünk viperát is, hiába tiltott, csak előkerül valahonnan. Az azonosítónkat meg bevarrjuk az alsógatyánkba. Oda úgyis csak az néz be, aki őszintén azonosítani akar.
Vagizás a youtube-onÉs ne aggódjunk a videófelvételek miatt! Sőt, a legjobb, ha eleve felvesszük az egészet. Legalább henceghetünk vele a jútyúbon. Ha a bíróság esetleg előkeresné, akkor sincs félnivalónk. Mivel sokan leszünk, alig fog látszódni ki is ütött. Ha meg esetleg mégis, akkor még mindig azt mondhatjuk ez szükséges és arányos volt. Ahogy L. István esetében is. A szép szál rendőrlegényt azzal mentették fel hétfőn, hogy: „a kényszerintézkedés törvényes és arányos volt, és nem sérülés okozására irányult.”
Bizony, ennél cinikusabb mondatot régen hallhattunk. Agyonvernek valakit, de az nem sérülés okozására irányul. Na, ez a pofátlanság, nem a rendőrviccek. Miután már megkötözték szerencsétlen figurát, még tonfával, meg ököllel jól megruházták. De nem, L. István nem akart sérülést okozni. Hát mit?! Így kívánt jó éjszakát? Vagy csak a bőrét frissítette az őszi hűvösben? Esetleg az izomlázát akarta kimasszírozni a kicsiny tonfácskával?
Nana fiúk, ez nem helyes!A másik ügy is hasonlóan kedves. A két egyetemistát egy kapualjból ráncigálták ki, (ott lakot egyikük), majd leteperték őket. Egyiküket úgy fejbe rúgták, hogy az orrcsontja eltört, és örök életére ferde marad az orra. Meg kell hagyni, a bíróság is felháborítónak nevezte az esetet. Főleg, hogy miután a megvert fiatalt bevitték és két hétig előzetesben tartották, megszüntették ellene az eljárást. Vagyis teljesen törvénytelenül alázták meg lelkileg, törték meg testileg. Fellebbezett, és nyert. A bíróság hétfői ítéletében azt is elmondta minden bizonyíték a rendőrök ellen szól, csak nem tudni pontosan ki ellen. Majd azt is hozzátették, nem helyes, hogy a rendőrök nem mondták el, kik voltak az elkövetők, pedig nekik tudniuk kell. Értjük ezt:?! NEM HELYES. Ezt mondja 2008-ban a bíróság Magyarországon. Na erre varjunk egyenruhagombot!
Mindenki tudja, hogy a bűnösök ott lapulnak valahol rohamsisak alatt, mégis megszüntetik az eljárást. Más szóval, a Magyar Köztársaság Fővárosi Bírósága szerint nem bűnös senki. Na, ezért mondom én, hogy verjünk rendőrt. Majd jól nem mondjuk el, hogy ki volt közülünk, aki ujját törte a főtörzsnek, jól nem mondjuk el, ki rúgta ki a fogát, repesztette fel a száját a magatehetetlen embernek. Falazunk. És a fal mögött bátor markunkba kuncogunk. Sőt nevetünk is. Majd a bíróságról kijőve legurítunk egy sört is, és felemlegetjük, mekkora a buli volt a tömegoszlatás. Megisszuk, megússzuk.
Lehet, hogy rossz helyen pofozkodnánk?Igaz, az ítélet nem jogerős. Az ügyészség fellebbezett. Vagyis várjunk még azzal a rendőrveréssel. Mert a végén még lehet, hogy ők sem ússzák meg, így mi se felelőtlenkedjünk. Meg aztán a rend őreinek tekintélye legalább annyi csorbát szenvedett, mint tonfájuk vége az oszlatások alatt. Minek még inkább megalázni őket. Lelkileg és testileg. A bosszú kedvéért persze rájuk járathatnánk a rudat, de a bosszú mint olyan sosem stílusos. Csak magunkat járatnánk le vele, és olyan erkölcsi mélységekbe süllyednénk, mint Gergényi Péter. Az pedig egy jószándékú polgárnak nem lehet célja (a rossz szándékúnak sem, csak akkor, ha buta, mint a gumibot).
De hátrébb kicsit az agarakkal. Mert két oldalú minden érme. És bármennyire is felháborító a rendőrség viselkedése, a bíróság és az ügyészség tutyimutyisága, ez csak az egyik oldal. Ennek a rendszernek csak a legutolsó láncszeme a rohamsisakos. Egyben a leggyengébb is. Mert ő parancsot teljesít. A parancsokat pedig jogszabályok határozzák meg. Ám az értelmezésük nem feltétlenül egyértelmű. Ha egy rendőri vezető nem ad világos utasítást, esetleg túl keményen értelmez egy helyzetet, az nem az utcán lévő sisakos hibája. Még csak nem is feltétlenül a parancsnoké. A valódi gond tehát nyilván nem oldható meg zsaruveréssel. Az igazságért egészen máshol kellene csapkodni.