Apró matek. Ha nyolcvan forintot kapnak a termelők a tejért és kilencven forint az előállítási költsége akkor mekkora a hasznuk? 80 - 90=  -10, vagyis ráfizetnek. Literenként tíz forintot. Ez nyilvánvalóan vállalhatatlan helyzet. Főleg, hogy a boltban 200-290 forint között árulják. Vagyis a nyereséget a kereskedők zsebelik be. Szó szerint lefölözik. Sőt, nem csak a hasznot, hanem a tejet magát is. Tóth István elárulta, a tejből elvesznek két százaléknyi zsírt, amiből aztán vajat és tejszínt készítenek, ezt jóval magasabb áron tudják aztán eladni.

A főtitkár elmondta, egyeztettek a feldolgozó ipar képviselőivel is, akik elmondták, nem tudtak jövedelmet realizálni az elmúlt két évben. Ezt a MOSZ persze nem tudja ellenőrizni. Ám, ha így van – folytatta Tóth István – akkor valamit lépni kell. Főleg, hogy évek óta megy a huzavona, még sincs érdemi előrelépés. A jelenlegi 80 forintos ár pedig lehetetlenné teszi a termelést.

Az Európai Unió piacszabályozási rendszere ismeri a közvetlen tejértékesítési kvótát. Nálunk ez jelenleg tíz százalékot jelentene. A főtitkár szerint ezt nemcsak hogy teljesen ki kellene használni, de még emelni is lehetne rajta. A folyamat már elindult. A kistelepüléseken már elkezdődött a közvetlen értékesítés. A nagyvárosokban persze még nem működhet.

Kereskedőkkel vagy nélkülük

„Mindenkinek el kellene gondolkozni azon, hogy ha a termelő eladja a fogyasztónak 140 forintért a tejet, akkor mindenki jól jár. A termelőnek literenként 60 forintos haszna lesz, a vásárló pedig több mint száz forintot spórol.” – hívta fel a figyelmet Tóth István. Ez persze nem oldja meg a problémát. De el kell gondolkozni a kereskedőknek és a feldolgozóknak is a dolgon. Jelenleg a tejtermelők célja, hogy a feldolgozókkal együtt leüljenek a kereskedőkkel és megállapodjanak a jövőről. „Mert ha így megy tovább, a magyarországi tejtermelés lassan elsorvad.” – panaszkodott a főtitkár. A fő kérdés tehát, hogy mit tudnak tenni az áruházláncok annak érdekében, hogy Magyarországon megmaradjon a magyar tej.



Tóth Zoltán szerint kiszámíthatatlan, hogy egy ilyen tárgyalás egyáltalán vezethet-e eredményre, de részükről legalább meg van a szándék az egyeztetésre. Az áruházláncok nem egységesek, hiszen köztük is verseny van – szögezte le –, így lehet hogy lesznek olyanok, akikkel kiépülhet egy igazságosabb partneri kapcsolat.

Gurulhat a tejcsarnok

Ha nem tudnak megegyezni az áruházakkal, akkor jön el a tejcsarnokok ideje. A tejcsarnokot persze senki ne úgy képzelje el, mint hajdanán. Krajcsovicz András, a szarvasmarhatartók országos választmányának elnöke a Hírextrának elmondta, a modern tejcsarnok gyakorlatilag egy mindennel felszerelt tartálykocsi. Ez rendelkezik mosóval, hűtővel és adagolóval. A kocsik aztán területhasznosítási engedélyt kérnek az adott önkormányzattól, amiért egy meghatározott összeget fizetnek. Ezek a helyek forgalmas csomópontok, körforgalmak vagy a falú főtere lehet. Ezeken a helyeken egy adott időben mindig megjelenik a tartálykocsi és kiszolgálja az igényeket.

Tóth István szerint a tartálykocsis módszer mellett másik lehetőség a már csomagolt tej visszaszállítása a termelő városhoz, ahol aztán diszkont áron, a kereskedelem kihagyásával árulhatják a terméket.

Ha minden kötél szakad, akkor a tejtermelők egyes feldolgozókkal közösen tejszállítási bojkottot hirdetnek bizonyos áruházláncokkal szemben.