Sólyom magyar emlékjelet koszorúz Kijevben

Az UNESCO világörökség-listáján szereplő Kijev-pecserszki Főkolostor, az ortodox kereszténység egyik fellegvára 2001-ben ünnepelte alapításának 950. évfordulóját. Az épületegyüttes nevét a pescsera - barlang - szóból kapta, hiszen az első szerzetesek barlangokban laktak a Dnyeper-parti dombokon. A két dombon, összesen 28 hektáros, fél Vatikánt kitevő területen elhelyezkedő három épületegyüttesből álló főkolostor - egyházi szláv nevén: lavra - alapításáról a Nesztor-féle krónika tesz említést. Nesztor a feltételezések szerint itt írta 1113 körül a legrégibb kézírásos orosz krónikát (Poveszty vremennih leh), s a krónikás üvegkoporsóját is itt őrzik a Közeli Barlangok folyosórendszerében.

Az épületegyüttes - amelynek egyik része állami múzeum, másik része pedig a moszkvai patriarchátus fennhatóságát elismerő ukrán ortodox egyház (UPC-MP) kezelésében áll - különböző korokból származó, több mint száz egyedülálló építészeti alkotást foglal magában. Uralkodó stílusát - a barokkot - az 1718-as nagy tűzvész utáni újjáépítésnek köszönheti.

A kijevi fejedelmek megkülönböztetett figyelmet szenteltek a kolostornak, amely erős támasza volt a kereszténység terjesztésének és a feudális rendszernek, s rövid idő alatt a Kijevi Rusz szellemi központjává lett. Falai Nesztort követően is számos filozófusnak, történésznek, irodalmárnak és képzőművésznek adtak otthont az évszázadok folyamán. 1615-től itt működött Ukrajna első nyomdája, amelyben misekönyveket, egyházi és irodalmi műveket nyomtattak. Petro Mohila archimandrita (kolostorfőnök) 1693-ban alapította a Lavra mellett működő iskolát.

A Kijevi Rusz megkeresztelésének ezeréves évfordulója alkalmából (1988) a múzeumváros (az úgynevezett Alsó Lavra) egy részét - így a Közeli és Távoli Barlagok térségét - ismét az ukrán ortodox egyház (UPC-MP) rendelkezésére bocsátották, majd újra működni kezdett a kolostor, amelynek területén teológiai akadémia és szeminárium nyílt, s itt található Volodimir metropolitának, az UPC-MP fejének rezidenciája is.

A Lavrának az útikönyvek tanúsága szerint magyar szerzetes lakója is volt: bizonyos Mojsej Uhrin (Magyar Mózes), aki a Rurik-dinasztiából származó Borisz herceg bizalmas tanácsadója volt és az ortodox egyház szentté avatta.

A kijevi magyar emlékművet 1993. december 13-án avatták fel a kijevi Magyar-dombnak nevezett helyen annak az emlékére, hogy a Nesztor-krónika szerint a Kijevi Rusz területén békével átvonuló későbbi honfoglaló magyar törzsek a IX. században egy rövid időre megtelepedtek ezen a helyen. A kijevi óváros ligetes, Dnyeper-parti részén fekvő Magyar-dombon, az Aszkold síremléke fölé emelt görögkatolikus Szent Miklós templom közelében állították fel vörösesbarna gránittömbből álló emlékjelet.

Az emlékmű elhelyezését a Magyarok Kijevi Egyesülete (MKE) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) kezdeményezte. A szobor felállításának költségeit az Illyés Gyula Közalapítvány, magyar cégek és ukrán-magyar közös vállalatok fedezték. Az emlékjelet Vígh János kijevi magyar építész és Jurij Bahalika szobrász tervezte.