A KDNP a BKV-ról

A pénzügyi helyzet ellehetetlenítését megcélozva a vállalat egy másik versenyeztetési eljárást is indít a BKV arculatának frissítésére.

Ezt a cég belső szabályai szerint bonyolítják, mely várakozásuk szerint nem éri el az 50 millió forintos értékhatárt.

A közbeszerzési törvény kimondottan tiltja a beszerzések „feldarabolását”, vagyis értékhatár alatti tételekre bontását, mivel ezzel elkerülhető a közbeszerzés. A logikusan összetartozó szolgáltatások, mint a marketingszolgáltatás és az arculatfrissítés, csakis közbeszerzés keretein belül pályáztatható.

A „közbeszerzés-mentes” eljárás a BKV kommunikációval is megbízott igazgatóhelyettesének, Regőczy Miklósnak - akit a Felügyelő Bizottság a busztender ügyében felelősnek talált, ennek ellenére a mai napig ő látja el ezt a feladatot - külön utasítására belső pályázaton lett meghirdetve.

A házipályázat kiírásában az ajánlati ár nem meghatározó elem, sőt egyáltalán nem derül ki, milyen elvek szerint bírálják el a jelentkezőket.

A BKV nemrégiben, megalapításának 40. évfordulójára, több palack 40 éves „TOKAJI Aszúesszenciá”-t ajándékozott egy exkluzív sorozatból, - szakértők szerint - darabonként közel 100.000 Ft értékben, ami a sok közül csak egyetlen, ám tökéletes példája a kontroll nélküli pazarlásnak.

Hasznosabb és olcsóbb lett volna 40 vonaljegyet ajándékozni a főváros és a BKV vezető tisztségviselőinek, hogy testközelből megtapasztalhassák a Budapesti Közlekedési Vállalat nyújtotta lepusztult minőségű szolgáltatásokat, és a budapestiek kamikaze típusú „utazásélményét”.