Az egész országot megrázó eset a Bajor-Alpokban történt még vasárnap, de a teljes részletek csak mára láttak napvilágot.

Az extrém hegyi futásnak elkeresztelt, az emberi szervezet teljesítőképességének határait súroló sportrendezvény keretében ugyanis mintegy 600 - főként német és osztrák - elsősorban maratoni futó vasárnap vágott neki az immár nyolcadik zugspitzei nemzetközi "extrém" futóversenynek, amelynek célja Németország legmagasabb, csaknem 3000 méter magas hegycsúcsának meghódítása volt.

Az immár hagyományosnak számító versenynek nem egy győztese van, hanem mindenki nyertesnek számít, aki futva feljut a csúcsra.

Ez azonban most keveseknek sikerült, mégpedig a rendkívüli időjárási körülmények miatt, amire a német meteorológiai szolgálat már jó előre figyelmeztetett.

Az előrejelzett eső és hóvihar, valamint a fagypont körüli hőmérséklet ellenére a szervezők nem fújták le a versenyt, ráadásul az indulók többsége rövidnadrágban és ujjatlan trikóban vágott neki a távnak.

Az extrém vetélkedő a 41 éves észak-rajna-vesztfáliai Uwe M., valamint a 45 esztendős baden-württembergi Hans P. számára közvetlenül a 2962 méter magas csúcs előtt halállal ért véget.

A két hegyi futó ugyanis több mint 16 kilométer megtétele után 2800, illetve 2700 méter magasságban a végkimerüléstől eszméletét vesztve egyszerűen összeesett, s a hosszan tartó újraélesztési erőfeszítések kudarccal végződtek.

További hat indulónak - öt férfinak és egy nőnek - nagyobb szerencséje volt, őket ugyanis a végkimerülés és a teljes kihűlés határán még sikerült kórházba szállítani, és életben tartani.

A szervezők szerint a 600 induló kevesebb mint egyharmada érte el a célt. A legjobb idő 2 óra 27 perc volt, s hogy mindez milyen "embertelen" erőfeszítéseket követelt, jelzi: egy átlagos hegymászónak a csúcsra éréshez több mint 9 órára van szüksége.

Az ausztriai rajtnál állítólag még jó volt a hangulat, s 15 fokos "meleg" volt. Az időjárás azonban egyik pillanatról a másikra könyörtelenre fordult, a levegő fagypont körülire süllyedt, s az eső 2000 méter fölött már hóviharrá alakult át.

Szakértők szerint a szervezők súlyos mulasztásokat követtek el. Először is a versenyt - az előrejelzések nyomán - nem lehetett volna útnak indítani, ugyanakkor az ilyenkor szokásos óvintézkedések sem voltak megfelelőek.

A bajor vöröskereszt, továbbá az illetékes hegyi mentőszolgálat részéről szokatlanul kevesen voltak bevetésben.

A vizsgálat megkezdődött, de konkrét vádemelés még nem történt. A szervezők igyekeznek elhárítani a felelősséget, azt hangoztatva: a Zugspitzén a hóvihar nyáron sem számít ritkaságnak, a futóknak tudniuk kellett, hogy mire is vállalkoznak.

Akik egyébként ilyenkor mintha alagútban futnának, számukra csak egy út létezik, mégpedig előre. Uwe M. és Hans P. azonban már nem jutott ki az "alagútból".