Állam és egyház

Buda Péter egyházpolitikai szakértő a HírExtrának elmondta: a sajátos politikához való viszony nem csak a román ortodox egyházra vonatkozik, hanem általában az ortodox egyházak sajátja. A helyzet bizonyos tekintetben hasonló Oroszországban, s Görögországban is. A politikában való részvétel a keresztény vallási irányzatok között talán az ortodoxiában a legnyilvánvalóbb, ők fogadják el legkevésbé az állam és egyház szétválasztását. Ez a gyakorlatban pedig több esetben más vallási irányzatok és közösségek politikai, állami eszközökkel való diszkriminációját is eredményezi – folytatta Buda.

Romániában azonban nem csupán a római katolikus egyháznak kell megküzdenie a román politikum által támogatott ortodoxiával, hanem a kisebb felekezeteknek, illetve a romániai kisebbségeknek – elsősorban a magyarságnak – is.

A szakértő szerint a modern évszázadokban is igen szoros viszonyt ápol az ortodoxia és politika. Buda Péter elmondása szerint ez a „hagyomány” az elmúlt évszázadokban sajátosságaiban gyökerezik. Oroszországban az ébredező orosz nacionalizmus egyik támasza volt az egyház „orosz messianizmusa”, hasonlóképpen Romániában, az ortodox egyháznak ott sem titkolt célja a nemzettudat erősítése.

Kacérkodás a szélsőjobbal

Az ortodoxia eszmeiségében és hagyományaiban kapcsolódik például a szélsőségesen soviniszta Vasgárdához, illetve több olyan szervezethez, akik – ha nem is tevőlegesen, de hallgatólagosan – támogatják a vasgárdista eszmeiségét. Ilyen szervezetek a román politikai pártok többsége – függetlenül a politikai eszmeiségtől. A nyíltan fasiszta Noua Dreaptă például évente emlékezik meg C. Z. Codreanu halálának évfordulójáról, illetve a Vasgárdáról. Az ilyenkor szokásos meneteléseik folyamán igen sokszor találkozhatunk ortodox pappal, aki nem is magánemberként, hanem csuhában, azaz „szolgálatban” van jelen.

Az ortodox országokban való egyház-politika összefonódás egy hozadéka volt, hogy a középkorban elkerülték a nyugati hatalmi harcokat egyház és állam között. Oroszországban például sokkal egységesebben lépett fel állam és egyház együtt, ami tehát a katolikus tanításokat alárendelte a politikai tekintélynek – mondta Buda Péter.

Világiasodás

A katolikus egyház évszázadokkal ezelőtti politikai tevékenysége azonban ellehetetlenült a korszellem későbbi változásának megfelelően – folytatta nyilatkozatát a szakértő. A meginduló, s egyre erősödő szekularizációhoz ugyanis már nem tudott alkalmazkodni az egyház. A II. Vatikáni zsinaton (1962-1965-ig) volt kénytelen a római katolikus egyház szembenézni azzal, hogy a világ legerősebb hatalma az az Egyesült Államok, mely egyfelől protestáns, másfelől pedig ragaszkodik az állami és egyház elválasztásához. A nyugati katolikus egyház tehát társadalmi, s e nyomán kifejezett politikai jellegű nyomás hatására volt kénytelen idomulni a szekularizmus követelményeihez– mondta Buda.

Nyugat-Európában az elmúlt 2-3 évszázadban a felvilágosult társadalom igénye volt a vallási fundamentalizmus háttérbe szorítása, illetve a vallási értelemben kevésbé kötött életmód. Ez a fajta igény ebben az értelemben nem jelent meg Keleten, ahol a társadalmi folyamatokba, politikába való beleszólás iránti igény, illetve lehetőség alacsonyabb maradt. Ennek több oka van, bár az egyik kétségtelenül az, hogy – konkrétan a románokról szólva – az Osztrák-Magyar Monarchia idejét elnyomásként megélő románságnak a politikai (s az azzal összefüggő egyházi) vezetés nélkül esélyük sem lett volna „felszabadulni” (ekkor a monarchiabeli Magyarországon már vallásszabadság volt). A szekularizációra irányuló társadalmi igény tehát az ortodox államokban gyengébb volt, vagy nem is létezett, így az egyház sem érezte magát rákényszerítve, hogy a sajátságainak egy részét maga mögött hagyja. Buda Péter szerint ezek az ortodox sajátságok a fokozottabb tekintélyelvűség, a vallás és politika összefonódásának elfogadása és támogatása, valamint a hívők egyfajta „alattvalóként” kezelésének hajlama.

A nyugati értékek adósa

Az ortodox egyház azonban abban is adósa maradt a nyugati értékeknek, hogy szakítson a szélsőjobboldallal. Codreanut, a fasiszta vezért megáldották, s Mihály Arkangyal reinkarnációjaként tisztelték a továbbiakban, az ezzel kapcsolatos nyilvános leszámolás, bocsánatkérés, szembenézés pedig azóta is várat magára – mondta az egyházpolitikai szakértő. A szélsőjobboldaliság ugyan értelmezési kérdés, de ha a szélsőjobboldaliság alatt a „vallási kizárólagosságot politikai eszközökkel is érvényesíteni kívánó, diszkriminatív és intoleráns magatartást” értjük, akkor a román ortodox egyház magatartása e tekintetben nevezhető szélsőjobboldalinak – folytatta Buda. Az erre vonatkozó magatartás megfigyelhető, mint például az erdélyi magyar egyházak egyenjogúságának és kárpótlási igényeinek abszolút elutasítása – mondta Buda Péter. Érdekes fejlemény ugyanakkor, hogy az utóbbi időkben közeledés figyelhető meg a katolikus-ortodox fél között, és ennek a közeledésnek az alapja a szekularizmus elleni küzdelem érdekében történő összefogás.

Jelen írással kapcsolatban meg szerettük volna kérdezni a Gyulai Román Ortodox Püspökséget is, azonban ott – a szabadságolásokra hivatkozva – nem álltak rendelkezésünkre.