Az Intercontinentalban tartott ünnepélyes bemutató kicsit csúszik (a Hírextra pedig többek között emiatt is idő előtt távozik): egy kolléga ugyanis rosszul lesz, míg ki nem juttatják a teremből, várunk. Az hamar kiderül, hogy itt valóban a gazdasági kérdések kiváló szekértői vannak jelen: nem zavartatják magukat, különösebb érdeklődés nem kíséri a mentősnő ténykedését (ilyen a világ: a közgazdászok nem foglalkoznak az emberrel, az újságírók pedig mindent figyelemmel kísérnek, ha valakivel valami baj történik. Mert hátha fokozódik a helyzet – tessék választani).

Helló

Berecz Anna mutatja be az összegyűlteket: sokan vannak, nem semmi multik éléről. Itt van az Electrolux, a Philips, az ABB, az AkzoNobel, a BT, az Electrabel, az Ericsson, a MOL, a Nestlé, az OMV, az SAP, az SKF és a Suez Environement. Körülbelül 60-40 arányban vannak a magyarok, több szinkrontolmács is dolgozik hátul. Sajnos nem eléggé, az angol elemzéseket csak nagyjából tudjuk követni.

A felszólamlások előtt még kedveskednek egyet az idén tíz éves szervezet tagjainak: zenés videó fotókból összevágva. Kis magyar politikatörténet is egyébként (a bizniszmendivat szignifikánsan viszont nem változott): még Martonyival kezd, feltűnik Kovács László, majd a képsorokat Kóka János zárja (külügyiből gazdasági prioritás lett a gazdasági elemzés, ez sem baj, ha belegondolunk). Szegény Kákosy Csaba futott még, róla egy fotó sem szól. Kegyetlen dolog a politika.

A most futó polcelebek közül viszont többen is itt vannak: többek között Egyed Géza államtitkár, Kumin Ferenc a Köztársasági elnök Hivatalából, és Zsigó Jenő a Roma Parlamenttől. Sólyom László nincs itt, de hosszas levélben köszönti a tízéves szervezet ülését. A teljes szöveg elolvasható a honlapján, érdemben a szervezet munkásságát dicséri, megemlítve a jelenlegi gazdasági mélypontot és a társadalom életminőségét is (vagy nem olvasta a legújabb jelentéseket arról, hogy jobban élünk, mint tíz éve, vagy nem hisz nekik – tulajdonképp mindegy is ebből a szempontból), és örül a perspektíváknak, amiket a jelentés felvillant. Üzen is valakinek: kiemeli azt a gondolatot, hogy tudni kell átadnunk a helyünket másnak, és bízik a további együttműködésben. Mindezt jóval hosszabban, úgy, hogy a levelet felolvasó Berecz Anna sem tudja érdekessé tenni. Pedig biztos nagyon szép.

Az egyetlen út a fejlődés – ismétlik nem először a kiadvány címét. A summázatot is megkapjuk, tulajdonképp jó hír: vissza tudjuk szerezni az elvesztegetett lehetőségeket, erősségeinkre tudunk építeni, hátrányainkból tudunk előnyt kovácsolni. Túl szép, hogy igaz legyen, és tényleg: ehhez össze kellene fognunk, és közép-, pláne hosszú távon kidolgozott közös tervek mentén dolgozni. A csoda most is elmarad: erre hagyományosan képtelenek voltunk (biztos a külföldiek optimizmusa miatt kerültek bele ezek a sorok az anyagba). A többi egyébként a politika szapulása: túl sok az állami megrendelés, sok a korrupció, a fontos reformokat nem jól hajtották végre (a spanyolviaszt egyelőre nem találták sajnos fel, néhány gondolat azért már ismerős lehet. De ki tudja: ha eleget hangoztatják azok, akik a legtöbb pénzt termelik az országban, talán jobban elhiszik az illetékesek).

A kormány felől

Veres János pénzügyminiszter emelkedik szólásra – ha jól követtük a bevezető videót, akkor ő itt új fiú. Ennek megfelelően udvariasan mindent köszön szépen. Főként a nyílt véleményeket és a vitát. Nem általános, mondja, hogy ebben az országban csak úgy véleményeket ütköztetgessünk. Diszkrét üzengetések és kevésbé diszkrét önfényezések itt is akadnak tehát.

Szóba kerül a magyar EU-tagság, mint a magyar gazdaság pályáját jelentős mértékben meghatározó tényező (csak azt nem tudjuk, konvergenciaprogram nélkül előbbre lennénk, vagy még hátrébb), és idézi a már felvetett gondolatot: összefogással újra a földrész élvonalába kerülhetünk. Együttműködéssel, jól megfogalmazott célokért – ezek a kulcsszavak.

De persze a kormány sem tétlenkedett eddig: az elmúlt két évben elért hiánycsökkentés mértékével mindenképp dobogós helyünk van az EU ranglistáján, az adórendszer átalakítása is bíztató eredményekkel járt. A pénzügyminiszter örül annak, hogy egyetértés van a reformok szükségességét illetően, és az adminisztráció csökkentését is mindenki akarja. A módszerekben, arányokban ugyan akadnak nézetkülönbségek, de a lényegi konszenzus megvan. Ráadásul csökken az infláció, és a gazdasági növekedés mértéke is emelkedik. Visszaszorulóban van a feketegazdaság és a korrupció, Veres is bízik a további konstruktív együttműködésben.

A miniszter másik jelentést olvashatott, mint a jelenlévők: szerintük az elért eredmények kevesek, változtatni kell, nagy a korrupció, nem megfelelőek a reformok – mint már mondottuk. A Veres után felszólalók is a leírtakat fejtik ki bővebben – időszűke miatt ezt már nem várjuk ki. Olvassák el a jelentést itt, érdekes írás. Tényleg.

Össze kell fogni, és előre nézni – nagyjából ezt mondja mindenki. Idővel csak meghallja, akinek kell.