A "harci kutyák" oxigénmaszkban ugranak ki 25 ezer láb (7620 méter) magasról katonabajtársukkal együtt, hogy észrevétlenül közelíthessék meg az ellenséges területet.
A földet érés után a négylábúak fejükre egy élő felvételt közvetítő apró tévékamerát kapnak, amellyel felderítő útra indulva kiszimatolhatják az ellenséges főhadiszállásokat. Az ebek előnye, hogy kis termetük miatt a szűkebb helyekre is beférnek, és például jelezni tudják, ha rejtett bombát, aknát észlelnek.
"A kutyákat a rendkívül veszélyes helyzetekben vetjük be, amikor az akciók során nem lehet tudni, mi van az ajtó mögött. Senki sem szeretné holtan látni őket, ám ha arról van szó, hogy az ő életük vagy egy emberé, világos, hogy mi a fontosabb" - idézte egy illetékes véleményét a lap.
A Delta Kommandóként közismert amerikai elit egység hajtott végre először kutyás ugrásokat 20 ezer láb (6096 méter) magasról, és azóta tapasztalataikat a SAS egységeivel is megosztották.
Ejtőernyős kutyákat egyébként elsőként a brit hadsereg vetett be a II. világháborúban a lelőtt vadászgépek túlélőinek felkutatására. Akkoriban azonban még nem ugrottak ilyen magasságokból.
A hadviselés történetében a kutyák csatasorba állítása már az ókori Egyiptomban is szerepet kapott. A rómaiak az ellenséges lovasság ellen használták a szelindekeket, Napóleon pedig jelzőkutyákat alkalmazott az erődök védelmében - idézte fel a The Sun.
