A nándorfehérvári diadalhoz szinte mindenki a déli harangszót kapcsolja, és ezzel persze nem is téved nagyot. Igaz, az ok-okozati összefüggéseket vizsgálva, és utánaolvasva rájövünk, hogy az akkori pápa, III. Callixtus már napokkal ezelőtt elrendelte a „hangszerek” kongatását, a hívek imára hívását a Magyarországon küzdőkért, ehhez csak kapcsolódott - mint „hab a tortán” - a győzelem híre. Hunyadi János sikerének történelmi jelentőssége harangszó nélkül is óriási: utána majd 70 évig nem vezetett nagyobb hadjáratot a török az ország ellen.
Mi most mégis török megszállás jegyében töltjük a mai napot, legalábbis zenei szempontból. Nem mással készültünk e keddre, mint Török Ádám egy felvételével, aki a legendás Mini együttes énekes-fuvolás vezetőjeként elsőként hozta be Magyarországra a dzsesszes blues-rock műfaját a fekete öltözék mellett. Az év elején ünnepelte 60 éves születésnapját nagyszabású koncerttel ünnepelte zenész barátaival a Petőfi Csarnokban. Rendhagyó módon a klip előtt a zenész év eleji, a hirextra.hu-nak adott interjújából idéznénk pár részletet (köszönet érte Bencsik Gyulának).
Mikor és milyen indíttatásból kezdtél el zenélni? 
Teljesen véletlenül kerültem a pályára a hatvanas években. Gimnáziumi zenekarokban kezdtem játszani, mint oly sokan, mázlim volt, hogy én ismertté váltam. Kirúgtak a Toldiból, átmentem a Petőfibe, összehaverkodtam a srácokkal, akik megkérdezték, tudok-e énekelni. Mondtam, hogyne, persze, aztán elkezdtem ordibálni. Ebből alakult ki a Mini 1968-ban, amikor Závodi Janóval összeálltunk. Teljesen autodidakta vagyok, a 68'-69'-es Chris Wood és Jethro Tull hatásokra elkezdtem furulyázni. Később megismerkedtem Ráduly Misivel, a legendás Syrius fuvolista-szaxofonosával, aki továbblendített a fuvolatanulásban. 22 éves voltam akkor. Véletlen, hogy a beat és rockzene rajongójából magam is előadó lettem.
Mennyire számít rétegzenének a tiétek?
Sokkal elvontabb, mint a populárisabb műfajoké, igényesebben megírt szövegek és zenék, de azért rendkívül nagy sikere volt a Mininek ahhoz képest, amilyen zenét játszott. Szerencsémre a Ratkó-korszak tinédzsereinek voltam az ideálja, és ők sokkal többen voltak, így nagyobb volt a közönségünk is. Mellékszál, de ma már elmondható, hogy akkoriban engem rendszeresen megfigyeltek, tehát nem igazán kedvelt az a rendszer, ami hátráltatta a karrieremet. Aztán a rendszerváltás után kijutottam nyugatra is, ott is sikereket értem és érek el. Bebizonyosodott, hogy az a zene, amit én játszom, külföldön is elkel, mert színvonalas. Én ma is játszom, azok pedig, akik akkoriban divatos popot játszottak, ma már öreg bácsik a karosszékben. A fúziós zenét lehet játszani húsz és hetvenkét évesen is.
Mióta hordasz feketét?
1973 óta. Black it's Beauty.
A teljes beszélgetés itt olvasható.
„És hallgassátok meg most ezt a számot, amely rólunk szól…”!
