1882. április 14-én Solymosi Eszter, a Szabolcs megyei 14 éves cselédlány rejtélyes körülmények között eltűnt. Egy Móric nevű gyerek tanúvallomása szerint a lány rituális gyilkosság áldozata lett: a tiszaeszlári zsinagógában három sakter metszőkéssel elvágta a szűz lány nyakát, vérét edénybe gyűjtötte és a húsvéti pászka készítéséhez használta.
A korabeli leírások szerint a fiú ezt a zsinagóga kulcslyukán keresztül látta, s elmondása alapján 15 zsidó embert vontak bűnvádi eljárás alá.
Július 18-án előkerült Solymosi Eszter sértetlen holtteste a Tiszából, ám ezt egyesek azzal magyarázták, hogy a zsidók egy másik női tetemet csempésztek oda. A hamis bizonyítékok gyűjtése, a hamis tanúk felkészítése egy éven át tartott. 1883. nyarán Nyíregyházán került sor a bírósági tárgyalásra. A londoni Times, a New York Times, és más neves lapok sokat foglalkoztak a témával, így az egész világ figyelemmel kísérhette a fejleményeket.
Eközben az országban antiszemita atrocitások történtek, zsidó boltok kirakatait verték be, Pozsony megyében pedig statáriumot hirdettek.
A perben a község több zsidó lakosát is gyilkossággal vádolták. A tárgyaláson a kor jeles ellenzéki politikusa, az egykori vármegyei ügyész, majd országgyűlési képviselő, Eötvös Károly látta el a védelmet.
A bírósági eljárás során a vád összeomlott, a holttestet újraboncolták, a szakértők véleménye a védelmet igazolta. Valamennyi terhelő adat, a vád minden tanúja hamisnak bizonyult.
A per 1883. június 19-én kezdődött, és 33 napig tartott. Eötvös Károly hétórás védőbeszédben bizonyította, hogy antiszemitizmusra épülő, koholt vádakról van szó, Solymosi Eszter halálához a helyi zsidó közösség tagjainak semmi köze, nem ölték meg a lányt, valójában vízbe fulladt.
A bíróság 1883. augusztus 2-án hozta meg ítéletét, amelyet másnap hirdettek ki: eszerint valamennyi vádlottat felmentették.
A döntés újabb antiszemita zavargásokat váltott ki.
Eötvös Károly A nagy per, amely ezer éve folyik s még sincs vége című, 1904-ben megjelent művében nemcsak a tiszaeszlári ügy, de a korábbi perek és az antiszemita vérvádak történetét, szociológiáját, tömeglélektanát is megírta. Eötvösnek európai hírnevet szerzett a tiszaeszlári per, ahogy Emile Zola francia írónak egy évtized múlva a Dreyfus-per.
A vérvádat a középkor óta rendszeresen felelevenítik, noha több pápa és Luther is alaptalannak minősítette. A vérvád Magyarországon 1494-ben jelentkezett először, ekkor máglyán égették el a megvádolt nagyszombati zsidókat.
A modern antiszemitizmus is gyakran szította a vérvád hiedelmét, a trianoni trauma, majd az elcsatolt területekről beáramló menekültek elhelyezkedési nehézségei bűnbak után kiáltottak, és erre egyesek szemében a zsidóság látszott a legalkalmasabbnak.
Krúdy Gyula A tiszaeszlári Solymosi Eszter című, 1931-es regénye a hazugságokra építő hatóságokat pellengérezte ki, Sándor Iván A vizsgálat iratai címmel ismertette 1973-as tiszaeszlári kutatásainak eredményeit. A per történetét Elek Judit is feldolgozta Tutajosok című 1989-ben készült filmjében.
