Bob Beamon emlékezik
Bár a világcsúcsot 23 év után megdöntötték, mint olimpiai rekord, a mai napig fennáll Bob Beamon amerikai távolugró szenzációs 890 centiméteres "repülése", amelyet az 1968-as mexikói olimpián hajtott végre.
2008. augusztus 2. szombat 08:01 - Hírextra
Az "emberfeletti" teljesítményre a mai napig hitetlenkedve tekint a sportvilág, de maga Beamon is. A 61 éves bajnok legfeljebb spirituális választ tud adni 40 évvel ezelőtti ugrására.
"Motiváltnak kell lenned. Tudnod kell, hogy honnan jönnek céljaid" - mondta a brit hírügynökségnek adott interjúban. Elismeri azonban, amikor Mexikóvárosban fent áll a dobogó tetején, szinte megrémült: +Mi lesz most velem?+ - gondoltam.
Egy másik dimenzióban voltam azokban a percekben". Ennél nagyobbat csak Mike Powell ugrott 1991-ben, 895 centimétert. Beamon leginkább azt furcsállja, hogy hiába jöttek a következő negyven évben extraklasszis atléták, mint például Carl Lewis, olimpián senki sem tudta túlszárnyalni őt.
A két éve cukorbetegséggel diagnosztizált Beamon arra is emlékszik, hogy amikor "végre" földet ért, nem tudták lemérni ugrását az olimpián használatos optikai mérőeszközzel, a versenybíráknak el kellett menniük beszerezni egy másikat.
Legalább fél óráig tartott, míg sikerült az ugrást hitelesíteni, a várakozás okát azonban akkor, ott, nem közölték a versenyzővel. Aztán ugyancsak meglepődött, hogy a hosszú huzavona végén "fehér zászlót" kapott. Volt olyan érzése, hogy rekordot döntött, de amikor meghallotta, hogy 890 centiméter, azt hitte, hogy valamelyik dobóatléta gyenge kísérletéről beszélnek.
Aztán az a pillanat, amikor térdre esett, arcát kezébe temette és zokogni kezdett, már sporttörténelem.Ennek ellenére Beamon nem hitte, hogy ilyen sokáig fennáll világrekordja: "Azt hittem, hogy riválisaim, az orosz Igor Ter-Ovaneszjan vagy a brit Lynn Davies, akik utánam következtek, még ezen a versenyen túlugranak."
Beamon kritikusai mindig is azt vallották, hogy az ugrás a mexikóvárosi magaslati levegőnek, és a megengedett legerősebb szélnek volt köszönhető. Annál is inkább, mert maga a bajnok soha többé csúcsa közelébe sem ért.
"Az ugrásom mindig is rejtély volt az embereknek, az újságíróknak, de még az anatómia-kutatóknak is. Hogyan történhetett, mi történt? Jó beszédtéma. A lényeg, hogy megugrottam a távot, jókor és jó helyen, az olimpián" - mondja Beamon, aki jelenleg egy gyógyszercég szóvivőjeként dolgozik.
Forrás: MTI