Budapest, mint az európai tudomány fellegvára
Alig másfél hónapja vált biztossá, hogy Budapest adhat otthont az Európai Innovációs és Technológiai Intézetnek. Mint ismert, a tudományos központért több uniós város is versenyben volt, az utolsó, nagy küzdelmet hozó összecsapást pedig a lengyelországi V
2008. augusztus 5. kedd 15:59 - Nagy András
Abban, hogy végül mi örülhettünk, számos tényező (például kedvező földrajzi fekvés, élénk tudományos élet) közre játszhatott, ám nem árt tudni, hogy az EITI érkezése nem csupán örömmel, büszkeséggel, hanem nagy felelősséggel, valamint sok-sok munkával is jár. Az intézet zökkenőmentes megalakítása érdekében Molnár Károly kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter külön megbízottat nevezett ki. A választás Dvorszki Lászlóra esett, aki jelenleg a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tudományos és nemzetközi igazgatójaként dolgozik, korábban pedig számos tapasztalatra tett szert a nemzetközi tudományos kapcsolatok kialakítása terén. Az előkészületek koordinálása mellett a hírek szerint az ügynökség napokban felállított 18 fős irányító testületének szeptember 15-i alakuló ülésének szervezése is Dvorszki feladata lesz.
A Hírextra kíváncsi volt, hogyan cseperedik az egyetlen magyarországi uniós intézmény, ezért felkereste a mostanság igen elfoglalt miniszteri megbízottat. Dvorszki László lapunknak többek között kinevezésének hátteréről, a „Magyar Bálint-féle ügyről”, és az EITI nyújtotta óriási lehetőségről is beszélt.
Mikor és hogyan értesült Molnár Károly felkéréséről? Talán ismert, hogy
Molnár Károly miniszteri kinevezése előtt a műegyetem rektora, s mint ilyen, az én közvetlen főnököm volt. Innen származik a kapcsolatunk, és a nyár elején felkeresett, hogy lenne-e kedvem beszállni EITI megalakításába, mert szüksége van egy felelősre, aki ezt az egész műveletet összefogja, ha úgy tetszik, koordinálja.
Miért döntött a kinevezés elfogadása mellett? Egyrészt azért, mert komoly szakmai kihívást láttam a feladatban, másrészt pedig korábbi tapasztalataimnál fogva (lásd keretes írásunkat – a szerk.) úgy éreztem, rendelkezem azokkal a képességekkel, amelyek sikerrel kecsegtetnek ennek a bizonyos koordinálásnak a végrehajtásában.
Mit lehet tudni a legfontosabb feladatokról? Anélkül, hogy nagyon belemennék a részletekbe, azt tudom mondani, hogy elsődleges feladatunk a magyar kötelezettségvállalások teljesítése, az ezekhez szükséges intézkedések megtétele, időzítése, Brüsszellel és a hazai szakmával való egyeztetése, stb. Ez igen intenzív Brüsszel-magyar, illetve magyar-magyar kommunikációt igényel.
Melyek a magyar, és melyek a EU kötelezettségvállalások? A magyar vállalás arra vonatkozik, hogy a kormány húsz évig állja a leendő központ bérleti díját, valamint, hogy öt évig fizeti az intézet húsz alkalmazottjának juttatásait. A brüsszeli kötelezettségek még kialakításra várnak, számtalan apró részletben kell megállapodni a kinti kollégákkal. Jelen pillanatban még azt sem lehet tudni, pontosan milyen jogi keretek között fog működni az EITI. Csak az biztos, hogy mint uniós intézményre rendkívül szigorú előírások vonatkoznak majd, a tűzvédelemtől elkezdve az informatikán át a biztonságtechnikáig. Még arról is egyeztetnünk kell, milyen ajtók kerüljenek az egyes kutatóhelységek bejáratára…
Nyilván nem unatkozik mostanság… Sőt. Úgy is mondhatnám, nem túl sokat alszom az utóbbi időben, de hát lassan talán eljön annak is az ideje.
Ejtsünk néhány szót magáról az helyszínről is. Mi szólt a Dél-budai INFOPARK mellett?
Dvorszki László
Személyes adatok:
Név: Dvorszki László
Született: Miskolc, 1953. október 17.
Családi állapot: Nős, 1978 óta (Dvorszkiné Pető Julianna, tanár)
Gyermekek: Júlia (1979); Ágnes (1981)
Érettségi: Földes Ferenc Gimnázium, Miskolc biológia-kémia tagozat (1972)
Állampolgárság: magyar
Végzettség:
1973-1978 Kossuth Lajos Tudományegyetem, Debrecen - Biológia - kémia szak
1998-1999 Francia Köztársaság, Országos Közigazgatási Főiskola - Európai ügyek szak
1998, 2000 Közigazgatási alapvizsga (1998) és közigazgatási szakvizsga (2000).
Nyelvismeret: Állami nyelvvizsga – angol felsőfok – 1982
Külügyminisztériumi nyelvvizsga – angol felsőfok – 1992
Munkahely (jelenleg): Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (Tudományos és nemzetközi igazgató)
Munkahelyek:
2001-2006 A Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Tel Aviv, I.o. Tanácsos, Tudományos-technológiai és kulturális ügyek
2000-2001 Oktatási Minisztérium Kutatás-fejlesztési Helyettes-államtitkárság, A K+F Nemzetközi Főosztályon az EU Tudományos és Technológiai Osztály vezetője
1997-1999 Multilaterális és EU TéT Együttműködési Osztály, EU referens
1993-1997 A Magyar Köztársaság Nagykövetsége, Tel Aviv, TéT (Tudományos és Technológiai) és Kulturális attasé
1990-1993 Nemzetközi Technológiai Intézet, projektmenedzser
1981-1990 Országos Műszaki Információs Központ és Könyvtár, főmunkatárs (biotechnológiai, gyógyszeripari, környezetvédelmi és mezőgazdasági szakterületek)
1978-1981 Országos Sugár-egészségügyi és Sugárvédelmi Kutató Intézet, tudományos segédmunkatárs (Biotechnológiai alapkutatások Dr. Hídvég Egon munkacsoportjában)
Szakmai-tudományos szervezetekben végzett tevékenység:
1997-2001 Európai Integrációs Tárcaközi Bizottság, K+F szakértői csoport
1997-1999 TAFTIE (The Association for Technology Implementation in Europe)„Working Group” képviselő
1998-2001 3. KEK K+F Szakmai Csoport, magyar képviselő
1998-2001 HunOR brüsszeli K+F Iroda magyar interminisztriális konzorciumának vezetője, közös képviselője
1999-2001 Az EU 5. KTF Keretprogram magyar National Contact Point (NCP) halózatának koordinátora
Álljunk meg egy szóra. Az csak egy sajtó által beharangozott tévhit, hogy az intézetnek biztosan az INFOPARK adhat helyet! A valóság ezzel szemben az, hogy még semmiféle döntés nincs a helyszínt illetően. Mindössze annyi biztos, hogy a kormány – Brüsszellel egyetértésben - hamarosan határozásra jut abban, hogy Budapesten belül hol helyezi el a EITI-t. Mindez persze nem jelenti, hogy nem a Dél-budai tudományos centrum lesz a befutó.
Ha így lesz, önnek legalább nem kell különösebben sokat utaznia. A műegyetem ugyanis a szomszédban van. Apropó: szükség lesz egyáltalán az ide-oda utazgatásra? Mindenképpen maradok az egyetemnél, a különbség csupán abban lesz, hogy augusztustól megszűnt a tudományos igazgatói poszt, én pedig az iskola nemzetközi ügyeit viszem majd – ez azonban független az EITI-s teendőimtől.
Az utóbbi hetek viharai után megkerülhetetlen a kérdés: a múlt héten (július 30-án) hivatalosan is kinevezték az Európai Innovációs és Technológiai Intézet 18 tagú igazgató tanácsát, amelynek egy hazánkfia is tagja lesz Magyar Bálint személyében. Mit gondol erről és az őt ért támadásokról? Ehhez csak magánemberként lehet bármit is hozzáfűzni. Magát a tagokat egy teljesen független négytagú szakmai jelölőbizottság választotta ki többlépcsős folyamatban. A bizottság elküldte javaslatát Brüsszelbe, és az Európai Bizottság jóváhagyta azt.
Értem. De továbbra is fennáll: ön, mint tudományos életben jártas ember, mit gondol arról, hogy Magyar Bálintot több oldalról is fúrták azért, mert állítólag semmiféle tudományos tevékenységet nem folytatott korábban? Ez egy nagy szamárság. Az EITI-nek három fő tevékenysége lesz: a kutatás-fejlesztés, az innováció és oktatás az ezzel összefüggő területeken. Az EITI azért jött létre, hogy ezeket a tevékenységeket (amerikai és japán mintára) egy intézetben, központosítva bontakoztassa ki. Magyar Bálintról pedig sok mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy nincs jártassága és európai ismerete a felsőoktatásban.
Lehet azt már tudni, hogy hány magyar fog dolgozni a hatvanfős állománnyal tervezett intézetben? Ezt nem lehet előre megmondani. Brüsszel ugyanis mind a 25 tagállamban meg fogja hirdetni az állásokat. Ezek aztán szabályos pályázat útján dőlnek el.
Ebből a szempontból tehát nincs jelentősége, hogy nálunk lesz az intézet, hiszen Szófiából vagy épp Stockholmból épp olyan esély lesz bekerülni, mint Budapestről… Ez igaz, ám ne feledje: hosszú évekig hazánk ad majd otthont az EITI-nek. Nagyon remélem, hogy ez idő alatt végre nem csak a gulyás jut majd rólunk a világ eszébe, hanem az is, hogy az európai innováció központja Magyarországon van.
És nekünk, „átlagpolgároknak” hogyan kell értékelnünk a mostani sikert? Politikai döntés született, vagy büszkék lehetünk, mert ez egy pozitív jelzés a magyar tudományos életnek is?
Súlyos milliárdok jutnak kutatás-fejlesztésre 2008. július 28.
A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal (NKTH) 13,7 milliárd forint állami támogatás odaítéléséről döntött a Nemzeti Technológiai Program keretében a kutatás-fejlesztés-innováció ösztönzésére - jelentette be Molnár Károly, kutatás-fejlesztésért felelős tárca nélküli miniszter.
Az idén erre a célra összesen 30 milliárd forint áll rendelkezésre. Az első fordulóban a 136 pályázóból 27 nyert. A második fordulóra a pályázatot szeptember 15-én írják ki - mondta a miniszter.
A pályázók egyetemekkel, kutatóhelyekkel konzorciumban nyerték el a támogatást, így a vállalatokhoz a közel 14 milliárd forint mintegy 65 százaléka került, és ennek 48 százaléka kis- és középvállalkozásokhoz jutott. A vállalatok a támogatást 4,5 milliárd forint tőkével egészítik ki.
MTI
Szerintem feltétlenül büszkék lehetünk. Meggyőződésem, hogy az elsődleges szempont a szakmaiság volt.
Kutatás-fejlesztésben és innovációban tehát jók vagyunk. Mit gondol, mostantól még jobbak lehetünk? Lehet valamiféle élénkítő hatása a hazai tudományos életre az EITI-nek? Mindenképpen. Nemzetközi szaktekintélyek fognak idetelepülni, akik rendszeresen tanácskozni fognak, és gyakoribbak lesznek a tudományos események is. Nagy jövés-menést várok.
És mit vár a K+F szektortól? Általánosan elfogadott tény, hogy hazánk keveset fordít ilyesmire GDP arányosan. Nőhet-e az állami részvétel, kedvet kaphat-e a magánszektor? Nézze, erről heteket lehetne beszélni. Az biztos, hogy itt nem az állammal van baj, hanem a hazai vállalatokkal. A magyar állam ilyen tekintetben ugyanis, ha nem is éri fel az unió átlagát, de nagyon közel van hozzá. Az is tény, hogy intézményi szinten a hazai K+F és innováció nincs elmaradva a fejlett országoktól. Éppen ezért lenne fontos - s egyébként az unió is ezt hangsúlyozza -, hogy a szektor lassan elmozduljon egy hatékonyabb, eredménycentrikusabb irányba.
---
Így legyen. Már csak azért is, mert ha lemaradunk a technológiai fejlesztésben, az már nem csak az EU, hanem az ország nemzetközi versenyképességét is veszélyezteti. Mint ahogy azt Dvorszki úr is jelezte, a témáról egész könyveket lehetne összebeszélni, e sorok írója pedig amondó: az ilyen témákban zajló társalgásnak (netán vitának) jóval több hozadéka lehetne, mint az értelmetlen, politikai síkon folytatott szóháborúnak.