Jay Gottfried, a Northwestern egyetem munkatársa egy, a szaglásról és ízlelésről rendezett San Franciscó-i konferencián kifejtette, hogy a szaglás mechanizmusa összefügg az emlékezet agyi központjaival. A szagok, amelyeket a levegő közvetít, a szaglóhámhoz, az orrlyukak felett lévő nyálkahártyához érnek, onnan az ingerület tovább vándorol az agy szaglóközpontjába.

"A szaglás agyi központja összeköttetésben áll az amigdalával, ahol az érzelmek születnek és megtestesülnek. Ezért az érzelmek és a szagok kölcsönhatást gyakorolnak egymásra" - magyarázta a kutató a The New York Times című napilapban.

Az amigdala a halántéklebeny mélyén fekvő, mandulaalakú idegsejtképződmény, amely a viselkedést, hosszútávú emlékezetet és érzelmeket koordináló limbikus rendszer része.
Gottfried szerint így a szagok segíthetnek az emlékezet zavaraival - demenciával vagy depresszióval - küzdőkön is.

Még akkor is, ha az ember nem a szaglás világbajnoka, hiszen mindössze 10-20 millió receptorsejt sorakozik a szaglóhámjában, ellentétben például egy vadászkutyával, amely 220 millió szaglósejttel rendelkezik.

Az amerikai kutató szerint azonban a szaglás képessége fejleszthető: egy kísérlet során legalább három és fél percig szagoltattak egy illatos virágot egy önkéntessel, aki ezután jobban meg tudta különböztetni más virágok illatát is. Ennek magyarázata, hogy az emberi szaglósejtek rendkívüli különbségtételre képesek: 10 millió különféle szag felismerésére képesek.