A Természetvédelmi Világalap (WWF) ausztriai szervezete a közelmúltban nagyszabású tervet dolgozott ki a barnamedvék megmentésére. Az elképzelés értelmében mintegy 300 ezer eurós költséggel tíz állatot telepítenének át a következő három évben Szlovéniából, és előre egyeztetett körzetekben szabadon engednék őket az ausztriai erdőkben.

A csoport úgy véli, legkevesebb tíz állat kell ahhoz, hogy az állomány szaporodásnak induljon, és akár - persze évek elteltével - negyven példányosra bővüljön. A szomszédos Szlovéniában van elég medve, szakértők mintegy hatszázra teszik a számukat.

A javaslatot azonban más állat- és természetvédő szervezetek, vadászegyesületek és erdészeti szervek fanyalogva fogadták, sőt nem egy közülük nyíltan ellenzi a betelepítést. Vannak, akik azt vetik a WWF Austria szemére, hogy csupán pénzt akar szerezni magának.

Jóllehet Felső-Ausztria tartomány vezetése zöld utat adott a projektnek, a másik két leginkább érintett tartomány, Alsó-Ausztria és Stájerország azonban még vonakodik. Az ádáz "medvecsata" hetek óta dúl, és egyelőre nem látszik a vége.

Húsz évvel ezelőtt az ausztriai medvepopulációt a teljes kihalás veszélye fenyegette, akkor sikerült a mostanihoz hasonló betelepítési akcióval megmenteni őket. Az állomány gyarapodni kezdett, és 1999-re már tizenkét barnamedve kószált csupán a Kalkalpen Nemzeti Park területén. A többiekkel együtt harmincöt példányt számoltak bizonyíthatóan össze.

Aztán az állatok kezdtek hirtelen eltünedezni, és a zömük a szó szoros értelmében kámforrá vált. Kilenc állat természetes módon pusztult el, huszonnégynek azonban egész egyszerűen se híre, se hamva nem maradt. Tulajdonképpen senki sem tudja igazán, mi is történt velük.

Egyes szervezetek éppen azt kifogásolják, hogy eddig még fel sem tárták a pontos okokat, márpedig anélkül semmi értelme új állatokat betelepíteni, hogy aztán ugyanaz a sors várjon rájuk, mint az elődeikre. Az Erdőkuratórium szerint valójában még azt sem lehet tudni, hogy hány medve él az ausztriai hegyek között, tényleges bizonyítékok nincsenek.

Gerhard Heiligenbrunner, a Természetvédelmi Szervezetek Szövetségének elnöke azzal érvel, hogy a barnamedve még csak rajta sincs az Ausztriában honos, ötven legveszélyeztetettebb állatfaj listáján. A vadásztársaságok egyöntetűen ellenzik a WWF-tervet, míg kézzelfoghatóan "be nem bizonyítják" a medvék kihalását.

Szakértők szerint azonban elképzelhető, hogy teljes biztonsággal talán sosem lehet tisztázni, mi lett a bundások sorsa. Léteznek persze közismert okok: természetes kihalás, elvándorlás, illegális kilövés...

"Most másodszor kell szembenézünk azzal a fenyegetéssel, hogy a barnamedvék örökre eltűnnek hegyeink közül" - jellemezte a betelepítési tervvel szembeni ellenállást a WWF Austria képviselője. A harcot azonban nem adják fel egykönnyen, hanem - mint mondta - tovább folytatják az egyeztetéseket az erdőgazdaságokkal, a vadásztársaságokkal és a tartományokkal.

A terv támogatói hangoztatják azt is, hogy értelemszerűen az emberek védelme az elsődleges. Annak érdekében, hogy a vadállatok semmi esetre se jelentsenek veszélyt a kirándulókra vagy az erdőben dolgozókra, jelzőberendezésekkel látnák el őket.

Végszükség esetén engedélyeznék a kilövést is. Ennek az esélyét azonban csekélynek tartják, hiszen a medvék kerülik az emberek közelségét, és általában az erdők mélyén, messze a "civilizációtól" kódorognak.