Thomas Vanhecke és munkatársai 94 nagy gyógyintézet szívkatéteres laboratóriumának vezetőit kérdezték meg, milyen gondot okoz honfitársaik gyarapodó testsúlya, amikor legtöbbször sürgős felvételre és azonnali eszközös vizsgálatra beszállítják a túlsúlya mellett szívrohammal is küszködő beteget.

A szívkatéteres munkahelyeken a vizsgáló asztalnak vagy a szállító eszközöknek a súlyterhelését túlhaladni szigorúan tilos, mert nem biztonságos és az esetleg ilyenkor történő balesetekért, szövődményekért a laboratóriumnak kell felelősséget vállalni. A kutatók tisztázták, milyen súlyhatárok szerepelnek ezeken a használati tárgyakon.

A 94 szívkatéteres laboratóriumban a leggyakoribb megengedett súlyhatár a 198,9 kg volt, de az értékek 160 kg és 250 kg között mozogtak. A fölmérés szerint évente átlag öt alkalommal fordul elő, hogy a beteg kövérsége miatt egyik szívkatéteres laboratóriumban sem tudják elvégezni a vizsgálatot.

A megkérdezett laborvezetőknek 70 százaléka azt mondta, hogy ilyenkor egyszerűen nem tudja, mit is tegyen. A helyzet azért mind súlyosabb, mert a szívizom infarktus a kórosan elhízott fiatal emberekben az utóbbi évek tapasztalatai szerint sűrűbben fordul elő.

Az utolsó évtizedben a szívkatéteres laboratóriumokban vizsgált, kezelt betegek testsúlyának átlaga meredeken növekedett. Ráadásul a kövér betegeknél gyakoribbak a szövődmények, bonyolultabb a vizsgálandó erek megközelítése.

Kiderült, hogy a szívkatéteres beavatkozások alapvető eleme, a röntgenkép a nagy testtömegű betegek esetén gyakran nem jól látható. Ennek az a következménye, hogy a kritikus érelváltozások fölismerése, ellátása sem tökéletes.

Az amerikai kórházakban a mind több elhízott beteg kezelése évek óta probléma. Vannak intézetek, ahol külön épületszárnyat nyitottak a kövér páciensek számára. A nyitás szószerint értendő: legelőször az ajtókat kellett kicserélni, mert a korábbinál szélesebb hordágyat vagy gördíthető betegágyat az eredeti nyílászáró szerkezeteken keresztül nem lehetett átgurítani.