A másik nagy alma

Az informatikai piac egyik legmeghatározóbb szereplője az Apple – még akkor is, ha termékei a piacon körülbelül 3-5 százalékos népszerűségnek örvendenek. Egyrészt rajongói (a Macnek csak rajongói és gyűlőlói vannak, az informatikai belgák száma minimálisnak mondható) elég hangosak, másrészt kétségkívül elől jár a felhasználói élmény nevű, nehezen definiálható valami és a külső dizájn terén. A Macek mindig mutatós gépnek számítottak, az operációs rendszer felülete pedig könnyen megszerethető – még akkor is, ha a gépek bizonyos hagyományos megoldásai legalábbis meglepőek lehetnek más rendszerekhez szokott felhasználóknak: a maces egerek például csak néhány éve rendelkeznek egynél több gombbal. (Ősi vicc: - Mondj valamit, ami egy Maccel megoldhatatlan! - Jobb klikk...). A felület viszont szép, az ablakok látványos módokon nyílnak és csukódnak: nem véletlen, hogy a médiában nem kevés informális befolyással bíró dizájnerek és tördelők, képszerkesztők imádják a Windowsnál lényegesen stabilabb rendszert.

Ráadásul a cég az utóbbi időben hihetetlenül erős, egyszersmind trendteremtő lett újabb területeken is: az iPod megjelenése óta az MP3-lejátszók (és utódjaik, a becsapós nevű MP4-es készülékek) gyakorta szinte szolgaian másolják az almás cég megoldásait. Az iPod divatot teremtett, és hasonló lépést sikerült meglépni a mobil telekommunikáció terén is: az iPhone névre hallgató készülékkel.



Első generáció

Az Apple első mobilját (mondhatni természetesen) hatalmas médiaérdeklődés kísérte: a 2007-es megjelenés idején elképesztő sorok várakoztak a telefonra, ami csak minimális reklámot kapott. Steve Jobs, a cég ikonikus vezetője bejelentette, hogy jön, és megmutatta. Ez viszont az új Apple-termékek esetében általában már bőven elég a megfelelő hírveréshez: minden informatikai és telekommunikációs szaklap részletesen foglalkozott a készülékkel, sőt: a technikai finomságokra kevésbé fogékony mainstream médiába is gyorsan beszivárgott a telefon híre. És természetesen a készülék konkrét ismerete nélkül is lángoló viták. Amik természetesen csak használtak a telefon ismertebbé válásában – úgy, hogy a cégnek tulajdonképp nem is kellett reklámra költenie. (Ez egyébként nem is nagy baj, a kissé nehezen felfedezhető értelmű MacBook Air nevű hiperlapos notebookról megjelentetett PR-történetek némelyike kifejezetten gyenge volt: így ilyen álsztorinak szokás tartani azt az esetet, mikor egy újságíró felesége egyszerűen kidobta a gépet, mikor a férje napilapjai közé fogta rendrakás közben).

Ezzel együtt, bár az iPhone sikeresnek bizonyult (a meredek előfizetési megkötések mellett is szépen fogyott, a trendkövető távol-keleti cégek is lelkesen másolták megoldásait): nem utolsó sorban a céget jellemző frappáns megoldások miatt. Újraértelmezték az érintőképernyő fogalmát, hogy lényegesen leegyszerűsítsük a dolgot – emellett a jellegzetes simogató-tapogató mozdulatok mellett egy szerethető grafikus felületet is adtak a készülékhez. Természetesen villámgyorsan megjelentek a feltörést célzó megoldások, és a telefonra írt szoftverek is – az Apple hangos tiltakozása, és fölöttébb gyengécske ellenlépései mellett.

3G

Maga a készülék nem volt tökéletes – több funkciót hiányoltak belőle (így például a modern mobilnetes kapcsolódás, a 3G lehetőségét, a minőségibb telefonos lehetőségeket, vagy akár a versenytárs készülékek némelyikében már fellelhető mobilnavigációs lehetőségeket), de többen azt jósolták: az igazi tudású készülék az új modell lesz. Nekik lett igazuk.



Idén érkezett meg a telefon új generációja, az immár 3G- és GPS-képes iPhone 3G. Kisebb, könnyebb, okosabb, és olcsóbb – meglepő kombináció, de van benne logika: ráérő szakemberek kiszámolták, hogy az Apple nem keveset keres a készülékeken – leginkább a kétéves húségidővel, nem kis havidíj mellett a szolgáltatóknak kifizetett pénzeken. Enyhe öröm az ürömben: ez európai versenyjogi szabályok miatt kapható kártyafüggetlen készülék is: Olaszországban, 500 euró körüli áron. Aki nagyon vágyik rá, megveheti.

Azzal együtt, hogy ez sem tökéletes: a GPS-chiptől nincsenek lenyűgözve a szakértők, és több kisebb hibára is panaszkodnak. Arról nem is beszélve, hogy az Apple lehetővé tette harmadik féltől származó programok futtatását is – ezeket azonban első körben csak a cégtől lehet megszerezni. Persze erre is léteznek alternatív megoldások – nem kimondottan legális módon a készülék védelme feltörhető, így bármilyen program installálható rá.

Más kérdés, hogy jó részükhöz legálisan is hozzá lehet jutni, a legelborultabb megoldásokat is ideértve: létezett fénykardimitáció (ezt levették a kínálatból, mivel a fejlesztő elfelejtette megszerezni a Star Wars-jogtulajdonos George Lucas beleegyezését), a telefont zseblámpává alakító szoftver (a képernyőn nagy fehér valamit jelenít meg, ami így kimondottan erős fényt ad), és egy, a sznobizmusra zseniálisan pimaszul építő megoldás is, I am Rich (gazdag vagyok) címmel. A képernyő közepén egy piros pöttyöt jelenít meg, aminek jelentősége nincs, viszont ezer dollárba kerül – így aki ezt megveszi, mindenkinek hirdetheti, mennyire sok fölösleges pénze van minden léenyegtlen ostobaságra (más értelmezések szerint a német programozó saját vallomása volt a gazdag vagyok-szlogen: az biztos, hogy azon a nyolc vásárlón is nem keveset keresett, akik – saját bevallásuk szerint véletlenül – letöltötték a tökéletesen fölösleges alkalmazást.

Jön

A Macintoshnak Magyarországon is rengeteg rajongója van, így hangos tömeg várja a legálisan hozzáférhető, magyar szolgáltatónál megjelenő készüléket. Ami jön is: 2008. augusztus 22-én 0 órakor megkezdik az árusítását.

A fórumok tanulsága szerint komoly az érdeklődés, a várható árak például a múlt hét végén már kiszivárogtak: ennek megfelelően a sokáig feltűnően hallgatag T-Mobile is megnyitotta a telefonnak szentelt honlapját, a hét eleje óta nyilvánosak a hivatalos árak.



Az ár, amit a kétéves hűségidő mellett a készülékért és az előfizetésért ki kell fizetni, körülbelül háromszázezer forint – ezért cserébe viszonylag sok lebeszélhető percet és elküldhető SMS-t, illetve egész tisztességes 3G-s adatforgalmat is lehet kapni, így azok, akik megtehetik, valószínűleg meg is veszik.

Hogy ők pontosan hányan lesznek, egyelőre nem tudni. Próbáltuk megérdeklődni a cég sajtósaitól, ám számos információt ők maguk sem ismernek még a cupertinoi IT-cég titkolózása miatt. Az valószínű, hogy a nyitóbulin lesz elég készülék – ráadásul a friss nyilatkozatok szerint egy hétig (hogy ez sok vagy kevés, nem tudtuk eldönteni) biztosan nem lesz hiány sem.

A cég mindenesetre látványos nyitóbulival készül a BAH-csomópont közelében lévő plazába: tíztől koktélokkal és DJ-kkel várják a hazai macianok krémjét. Akikről csak azt nem tudjuk, hányan lesznek pontosan: egy internetes felmérés szerint az érdeklődők nem kevesen, de az igazán kemény mag már megrendelte a készüléket az interneten. 25-ike körül meg is kapják.

Mi pedig megpróbáljuk Önöknek elkapni az első hivatalos tulajdonost ma este.