Az 1127 méter hosszú építményt a kor legnagyobb építésze, a damaszkuszi Apollodórosz tervezte, akinek alkotásai között olyan világhírű építmények szerepelnek, mint a római Pantheon, a császár hódításainak emléket állító Traianus-oszlop, Traianus római fóruma, számos diadalív, s a spanyolországi Alconétar híd.

A római légiók által taposott, 103 és 105 között felépült híd csak száz évig állt - Traianus utóda, Hadrianus császár leromboltatta, nehogy északról jövő támadások segítőjévé váljon -, de utána még vagy ezer évig nem épült új híd a Dunán. Húsz pilléréből csupán egy maradt meg a szerb part közelében, de korabeli ábrázolások alapján nagy pontossággal megállapítható, hogyan nézett ki.
A remek mérnöki alkotás mindkét végén szobrokkal díszített boltíves kapu emelkedett. A Vaskapu után, de még mindig szűk mederben rohanó Dunába húsz kőpillért állítottak, s ezek tartották a fából készült, boltíves faszerkezettel alátámasztott hídpályát.

A híd rekonstrukcióját elsősorban Szerbia szorgalmazza, amely büszke ókori örökségére - nyolc római császár született mai területén, több jelentős romvárossal is rendelkezik -, s igyekszik azt turistaipara szolgálatába állítani. Traianus hídjának rekonstrukciójára egyelőre 1 millió euró áll rendelkezésre, ami szakértők szerint nem elegendő, de a terv kiötlői állítják: biztos ígéreteik vannak arra, hogy szerb, román és uniós forrásból összejön a szükséges összeg.