Augusztus 29-e péntek van, a nyár utolsó munkanapja. Tegnap lett volna százéves Robert Merle, a XX. századi francia irodalom egyik legsokoldalúbb figurája. E sorok írója az „Állati elmék” című könyve miatt zárta először a szívébe.
2008. augusztus 29. péntek 15:03 - paulson
Robert Merle munkássága nem merül ki a beszélni megtanuló (és az emberek által rossz célra használt) delfinekről szóló olvasmányos regényben. Írt majmot örökbe fogadó és nevelő család kísérletéről is. De feldolgozta a Bounty lázadóinak sorsát is.
Beleásta magát a régmúlt történelmébe is: a Francia história cím alatt futó történelmi regényfolyama komoly segítség a három Henrik háborújától induló zűrzavaros francia korszak megértéséhez. Az 1968-as diáklázadásról közeli látképet nyújtott az „Üvegfal mögött”-ben. Hátborzongató, és felejhetetlen, ahogy a Mesterségem a halálban megrajzolta egy koncentráció tábor vezetőjének elképzelt életét.
Hosszan lehetne még soroloni az olvasói élményeket, hiszen Merle fantasztikusan oldotta meg a maga elé tűzött feladatokat. Nagy mesélő volt: legyen szó Castroék történetéről (Moncada), vagy egy olyan elképzelt helyzetről, mint egy atomtámadás utáni világ, vagy egy olyan vészhelyzet a bolygónkon, melynek során csak a férfiakat megtámadó betegség veszélyezteti az emberiséget.
Az irodalom oltárán a KFT A bálnák is emberek című opuszával áldozunk a mai napon, emlékezve Fa és Bi történetére.
