Mégiscsak a vizek éve van az idén, nem lehet kihagyni egy valamirevaló nyárból egy magyarországi nagy felületű H2O tömeg meglátogatását. Ha az ember igazán telhetetlen és sokrétű élménnyel kíván szabadidejében gazdagodni érdemes kenura szállni egy kisebb társasággal. Példának okáért lehet ezt éppen a Mosoni-Dunán.

Egyrészt all inclusive, mert minden benne van: testmozgás (evezés), kultúra (dalolás, ismerkedés a környezetünkkel), gasztronómia (aktív és passzív egyaránt: azaz főzés és fogyasztás) és szórakozás (leggyakoribb módja a kávéfőzés, amit sör, bor és röviditalok segítségével hajtunk végre).



Wellnessben sincs hiány. Sőt. Az egész napos vízen való napozás után megannyi élményfürdőnél is kellemesebb végre zuhanyhoz jutni. Főleg akkor, ha a frissítő hatású, csak hideg vizessel van dolgunk. Az óvatlanul hajóba lépők pedig külön személyre szabott iszappakolásban részesülnek. A szintén óvatlan kormányosok (vagy az óvatlan legénységgel bírók) pedig reumaellenes kezelést kaphatnak, ingyen és bérmentve, a part menti csalánosoktól.

A vízitúra bővelkedik kalandokban is, bár az igaz, hogy – a napjainkban annyira divatos szóval élve – lightosan. A Mosoni-Dunán például aránylag kevés a pityputy (borulás előidézésére alkalmas területek a folyón). De elég a kempingben szomszédos csapatból egy jóindulatú ember tanácsára elindulni egy rövidebb úton (a Kálnoki-Dunán), és máris indul a csapatépítő tréningnek is beillő kalandos fejezet. Bedőlt fák a víz alatt és felett, alattomos fatörzsek, és egyéb akadályok fokozhatják az adrenalintermelésünket. Ehhez habnak a tortára jön még egy kellemes zubogó kövekkel, és máris egy raftingpályán érezhetjük magunkat. (Jó tanács kezdő túrázóknak: ha valaki csillogó szemmel ajánl neked egy rövidebb utat, inkább mondj nemet! Vagy bólints, de kerüld messzire.)



Fontos ismeretgyarapítási helyszín is egy ilyen út. Idén saját szememmel tapasztalhattam, hogy a kacsák nem túl okos állatok. A néhány ponton elítélhető kísérletből (melynek csupán szemtanúja voltam) kiderült, hogy a hápogó lények nem tudnak kavics és kenyér között különbséget tenni. Azt is megtanulhattam, hogy milyen látvány, amikor egy emberi testrészt annyira ellepnek a szúnyogok, hogy már szürkének tűnik. De testközelbe kerülhetünk olyan szárnyasokkal, mint a gémek, vagy a jégmadár. Sőt, a túra végén kiderült az is, hogy milyen jól szól a pitypangduda. Ezen kívül a társaság összetételétől függően szerezhetünk gyógyszerészi, orvosi, vagy éppenséggel mérnöki ismereteket (ilyen élmény a sörturbina-készítés kulisszatitkainak meglesése). Új hagyományokba is beavatást nyerhetünk: például megtudhatjuk, hogy egy véletlen gombnyomásnak köszönhetően vált a Bikini Közeli helyeken című dala vízitúra himnusszá.



És persze a szórakozás. Rengeteg formája lehet. Éjszaka egy parkoló autóból hallgatni, ahogy a Guns N’ Roses számokban sír a gitár. Vagy a kissé rosszullátó nagypapa enyhén morbid története, akinek a hobbija a fűrészelés, és mivel legjobban szürkületben szeret hódolni szenvedélyének, emiatt pár ujjától már erőszakos úton kellett búcsút vennie. De a sokáig ébren maradók (és jó társaságba keveredők) megtudhatják, hogyan hangzott volna Gyurcsány halászi beszéde a kenuk (és a túra) kormányzásának kérdéseiről. Sőt, még arra is fény derülhet, hogy a fiúknak sem mindig olyan egyszerű a pisilés. Showelemek mindig vannak, vízen összekapaszkodás, a vonatút, a sátorverés, a vacsorafőzés, és az esti hangulatfokozás közben. Az se rossz, ha éppen olimpia van, és pont meg lehet nézni egy kis büfében a férfi vízilabda válogatott döntő meccsét. Még akkor is, ha a tévé néha úgy tűnik, hogy nem akarja.

És ezután jön a neheze. Haza kell jönni, Vissza kell térni a civilizációba. Az emlékeken túl azzal a gondolattal, úgyse ez volt az utolsó.