Azóta pedig már aláírásba is kezdett és azt szeretné elérni, hogy tiltsák ki a magyar kocsmákból a magyar kocsmák hamisítatlan tartozékát, a játékautomatákat, alias nyerőgépeket. Azóta pedig már zsarolással is vádolják és igencsak forr körülötte a levegő.

Józsi bácsi gépezni megy

Persze nem egy egyszemélyes mese ez, hanem inkább egy drámai konfliktus. A másik fél a Szerencsejáték Szövetség, ami ugye nem véletlenül szövetkezik, sokkal inkább tudatosan, mégpedig az aranytojást tojó keltetőjük védelmében. Magyarul el a kezekkel a játékgépektől, mert egyrészt egy egész iparág épült rájuk, másrészt ez az iparág jó sok pénzt hoz nekik, harmadrészt meg játszani jó. De tényleg.

Kivéve persze annak, aki az egy órával azelőtt kapott fizetésének mind a hetvennyolcezer-ötszázhatvan forintját sikerül eljátszania cirka másfél óra alatt. Merthogy ilyen is van – ezt a szerencsétlen (s nem azért szerencsétlen, mert nem nyert…) személyt hívják az addiktológusok játékfüggőnek.

– Nehéz megmondani, mert ez majdnem minden esetben felvett függőség, azaz akik a nyerőautomaták rabjai, azok valószínűleg más játékokra is fogékonyak. Persze biztos vannak olyanok, akik csak nyerőgépeznek – mondta a Hírextrának Dr. Funk Sándor, az elismert addiktológus. Szóval Józsi bácsi felvett függőségben szenved, amit aligha tud leadni, ha minden nap hallja kedvenc kiskocsmájában kedvenc félkarújának a csörömpölését.

A nyerőgépek a legkevésbé károsak a többi szerencsejáték között – mondta erre a Magyar Szerencsejáték Szövetség elnöke, a Hírextrának. – Hiszen egy játéknak mindig a hazárdsági fokát kell vizsgálni, azaz a játéknak az emberekre gyakorolt hatását. Ez pedig attól függ, hogy mekkora a megteendő tét és erre mekkora a nyeremény ígérete. Minél nagyobb az ígérete, annál nagyobb a hatása: nem mindegy, mekkora esélye van az embernek nyerni. Ma Magyarországon egy sima kocsmai automatán a legnagyobb tét ezer forint, és erre a legnagyobb nyeremény, amit el lehet érni 25 ezer forint. A csábítása tehát lényegesen kisebb a nyerőgépeknek, mint egy sorsjegynél, ahol sok-sok milliót is ígér a nyeremény – persze sokkal rosszabb esélyekkel. Ezek a valós tények. Hogy ki mit mond, vagy mit állít mondjuk szociológiai eredményekre hivatkozva, az itt nem számít, ez színtiszta matematika – így az elnök.

Egy kis matek

Szóval, értik, nem? Matematika. Ennyi. Ámínuszbéfizetés szorozva egy óra nyerőgépezéssel az egyenlő nulla (0). De mit mond erre a matematikához annyira nem, de a szenvedélybetegségekhez annál jobban értő pszichiáter?

– Olyan beteget már sokat kezeltünk, aki nyerőgépen rengeteg pénzt vesztett, de pókerest még nem kellett gyógyítanunk. Pláne nem olyat, aki interneten kártyázna és emiatt vált volna függővé – tudtuk meg Dr. Funktól. Azaz szép dolog a matek, főleg ha milliárdokról van szó, de a taccsra tett életeket milyen mértékegységben mérjük?

Na itt jön a képbe Abházi József. Nem valószínű, hogy Schreiber István leírásából ismerjük meg a valódi énjét, bár ki tudja.
- Ő bűnöző körökben egy ismert ember, elítélték többek között már csalásért is – így az elnök. – A Pénzügyminisztériumba ment be egy a mai napig nem létező szervezet (Szerencsejátékosok Közhasznú Egyesülete) nevében, amely bejegyzetlen, és kértek 400 millió forintot a nem létező egyesületük finanszírozására, s akkor elállnának az aláírásgyűjtéstől. Ugyanezt meg akarták csinálni velünk is – természetesen mi is elküldtük őket a jó büdös francba. Na meg persze feljelentést tettünk az ügyben, és most a kiemelt ügyek osztálya foglalkozik az üggyel – bizony a felháborodás az elnök minden szavából süt.

Ami azonban biztos: Abházi egy a budapesti játéktermekben mindenki által ismert figura, aki maga is játszik (játszott?) néhanapján. Azaz egyes hangok szerint már lemondott a nyerőgépekről, mert az bizony csúnya dolog. S most másokat is erre próbál rávenni. Miközben az eljárás folyik-folyogat ellene, s az is elképzelhető, hogy bizony bűnösnek találják majd – na nem tiltott szerencsejátékban, hanem zsarolásban. A következő mondatot pedig gyomorgörccsel írom le, mert tudom, hogy egyesek szerint semmi jelentősége nincs az ügy végkimenetelét illetően: Abházi József ugyanis roma szervezetek koordinátoraként végzi ezt a társadalmilag nem igazán támogatott harcot. Még a végén kiderül, hogy ez is romakérdés és hogy mi csak romakérdésekkel vagyunk hajlandóak foglalkozni…

De mi van a háttérben?

A háttérben az van, hogy el akarják adni a magyar szerencsejáték piacot  – ezt nem mi mondjuk, Schreiber István mondja.
– Most ugyanezt játsszák el, a politika és a sajtó egy része megpróbálnak tönkretenni, lerombolni egy ágazatot és utána eladni valahova valakinek - ebből persze ők személyes hasznot is húznak. Most is ez folyik a háttérben, egy ciprusi off-shore cég is képbe került. Ezzel pedig a magyar szerencsejátékosok pénze külföldre vándorolna. Mi ezért küzdünk, hogy ez ne kerüljön külföldi kézbe és a különböző emberek – akár ilyen bűnözőket is felhasználva, mint ez az Abházi – ne tudják a személyes hatalomszerzésüket megvalósítani  – eddig a feldühödött elnök (aki egyébként társadalmi munkában csinálja a szövetség vezetését).

A nyerőgépek forgalmazásával foglalkozó cégek azonban (vigyázat, meglepő fordulat!) nem repesnek a játékautomaták betiltásának gondolatától. Nekik ugyanis a megélhetésük függ a dolgon – nem mellesleg szerintük sem csökkennének a függők attól, hogy illegálissá válna a nyerőautomaták használata a kocsmákban. Csak ők sem tudnának megélni a dologból… Az „ők” pedig megint csak Schreiber szerint 50 ezer embert jelent. Ennyien válnának munkanélkülivé, ha sikerrel járna Abházi terve és bealkonyulna a nyerőgépeknek.

Józsi bácsi hazamegy

Ráadásul egy nehezen megérthető álláspont szintén a Schreiber féle szervezettől: „A tiltott gyümölcs mindig édesebb, ebből következően a szenvedélybetegek számának jelentős növekedésétől kell tartani” – ez így szó szerint a Magyar Szerencsejáték Szövetség állásfoglalásában a hivatalos honlapjukon. Most mi van? Azt mondják, hogy azért lesz több szenvedélybeteg, mert betiltják a nyerőgépeket? Az viszont igaz, hogy nem mindenhol szűnnének meg a játékautomaták: csak a kocsmákban szerelnék le a gépeket, a különböző játékkaszinókban még mindig lehetne játszani. Játékkaszinókban? Hú, abból legalább minden sarkon kettő van vidéken, a kis falvakban…

Folyik tehát a harc és a veszekedés, hogy ki kerüljön nyerő helyzetbe. Vagy inkább hogy ki tudja megragadni a félkarú rabló maradék karját? Marad a Szerencsejáték Szövetségnél? Vagy összegyűlik a 200 ezer aláírás és Abházi letöri a maradék egyetlen karját is?

Az biztos, hogy egy darabig még Józsi bácsi is szorongatja majd bőszen, persze csak addig, amíg tart a fizetése.